Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kapusi Krisztián: Miskolci városrajzolatok 1867-1871

tölteni a házfalakra szerelt utcai lámpákat, cserélni a kanócokat. A világításnak május és augusztus között naponta öt, novembertől februárig tíz, a köztes hónapokban hét órán keresztül kellett fényt szolgáltatnia. Mindezen felül, a rendőrség által megállapított havi 16 éjjelre is működtetni kellett a lámpákat. A város árverésen, vagyis inkább árlejtésen licitáltatta a vállalkozókat, kérdésül adva, hogy melyikük hajlandó lámpánként a legalacsonyabb összegért szerződni a közvilágítás bérletére. Beck András a többieknél (Hercz Vilmos, Singer Jakab, Littman Dávid) olcsóbb, a tisztviselők szerint viszont még úgy is irreális összeget kért, ezért 1869. május elsején a város saját kezelésébe vette az utcai petróleumlámpákat.28 Jelentést tett a rendőrkapitány egy hónap elteltével a petróleum, a gyufa, a lámpaoltó és a kanóc fogyási mennyiségéről, a közgyűlés pedig elégedetten tudomásul vette korábbi sejtelmeinek beigazolódását, és továbbra is városi kezelésben tartotta a közvilágítást. Felügyelete, a lámpagyújtók ellenőrzése és a petróleum adagolása a rendőri hivatal hatáskörébe tartozott. A világítási órák számát is a rendőrség szabta meg. Az addigra letisztult tapasztalat szerint egy latnyi29 petróleum éppen egy órán keresztül égett, s ennek megfelelő mennyiséget adtak ki a lámpagyújtóknak. A házi kezeléssel járó szigorú ellenőrzés mellett is nagyon lassan, - más településekhez viszonyítva - többszörös fáziskéséssel fejlődött Miskolc közvilágítása.30

A városháza udvarán például csak a polgárőrség szervezésének ürügyén állítottak lámpát 1868 tavaszán. Elszaporodtak a bűncselek28 A bérlet és a házi működtetés között más városok is lavíroztak. Székesfehérvár tanácsa 1845-ben szerződött egy vállalkozóval, két év múlva újból saját kezelése alá vonta közvilágítását, ld. KÁLLAY István 1989. 114. Az 1850-es évek Szegedén - árverésen magát a (lámpánként számított) legalacsonyabb díjért kötelező - vállalkozó működtette a közvilágítást, ld. NAGY Zoltán 1991. 91. Temesváron is ez a rendszer érvényesült 1857 előtt, ld. GEML József é. n. 155.

29 Pozsonyi latról lehetett szó, tehát minden világítási órában lámpánként 1, 75 dkg petróleumot használt el a város korabeli közvilágítása.

30 Miskolc vezetése 1867 tavaszán tárgyalásokat folytatott az angol Henry Keyworth bécsi megbízottjával a gázvilágítás bevezetéséről, de nem realizálódott a szerződés és 1882-ig petróleummal működött a városi közvilágítás. Összehasonlításul: Pesten 1856-ban (ld. VÖRÖS K. 1997. 148.), Temesváron 1857-ben (ld. GEML József é. n. 155.), Szegeden 1863-ban (ld. NAGY Zoltán 1991. 90.), Debrecenben 1867-ben (ld. SZENDREI János 1911. 758.), Kassán (ld. SZIKLAY J. - BOROVSZKY Samu 1896. 63.) és Kolozsváron 1870-ben (ld. EGYED Ákos 1997. 112.) már légszesszel (is) világítottak. Miskolcon 1881-ben 170 petróleumlámpa, Szegeden 1865-ben 400 gázlámpa és külvárosi petróleumlámpák szolgáltatták a fényt.

220