Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kapusi Krisztián: Miskolci városrajzolatok 1867-1871

menyek; a képviselőtestületi döntés utalt minderre, mondván, hogy a „polgári őrök felállítása a naponta felmerülő tolvajlások tekintetéből ezennel elhatároztatik".31 Szükség esetén számíthattak a katonai parancsnokság támogatására. A polgárőrök felettesüktől, a rendőrkapitánytól minden reggel a városházán tudták meg az aktuális jelszót, annak ismerete azonosította őket, ezért a katonai parancsnoksággal is közölni kellett a titkos kódot. Járták az utcákat, éjjel is posztoltak a polgárőrök: a megvilágított városházi udvaron vigyáztak a közrendre.

A korabeli városháza nem volt éppen díszes épület. A jelentéktelenségből kiemelendő, 1868-ban merült fel a „városházának emeletessé építése eszméje".32 Losonczi Farkas Károly főbíró egy évvel később (1869. szeptember 25.) a képviselőtestület elé tárta a Klein Ede építésszel megkötött szerződés szövegét, 1870. március 26-án pedig teát- rálisan elhagyták a bontásra ítélt épület falait és lerakták az új (napjainkban is álló) városháza alapkövét. Kilenc hónap elegendő volt a munkálatokhoz: 1871. január 16-án délelőtt fél tíztől „megszámítha- tatlan mérvben összegyűlt városi közönség jelenlétében"33 nyilvános közgyűlést tartottak az új épületben. Két zsidó kereskedő, Paczauer Mór és Sugár Dávid bérelték a vásárjogot és az általuk fizetett pénzből finanszírozta a város e fontos beruházását. Az utcaképen lényegesen javított az új városháza, környezetében viszont akadtak még furcsaságok.

Közelében működött a város kocsmája, melyet bérleti úton hasznosított a kommunitás. Letelt 1869 tavaszán a szerződéses idő, áprilisban árverést tartott a városi főbíró. A legmagasabb bérleti díjat ígérő Standhaft József utóbb visszakozott, állítólag ittas volt az árverésen, azért licitált módfelett bátran. Levelet írt a képviselőtestülethez, ekképpen mentegetve magát: „kit a sors csapása oly súlyosan látogatott, mint engem - elveszítvén első jó s hű nőmet -, elhagyatván második nőm által, bizonyára nem csudálkozand senki, ha búmat - bánatomat felejtendő, leiszom magamat, ha kárpótlást olyan műveletekben keresek, mely ugyan nem tisztességes, de legalább ideig-óráig az élet terhét könnyíti. Innen megítélhető azon állapot, mely engemet meggondolatlanná tett, oly valamibe fogni, melynek életcélomat szentelni eszem ágában sem volt. Mint emlékezem, kissé az is bántott,

31 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/a. 20/1868.

32 DOBROSSY István (szerk.) 2003. 30.

33 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/a. 1/1871. A nagy tanácsterem berendezése még igényelt néhány hónapot, 1871. június elsején tartottak benne eló'ször közgyűlést.

221