Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kubinyi András: Okleveles adatok a késő középkor mindennapi életéről

Nagylucsei Dóci és a Vizesi család közös földjén kiásatott egy Szent Miklós imagot, amelyet saját földjén állíttatott újra fel.40 Szent Miklós többek közt a kereskedők és a vízi közlekedés védőszentje volt, így a szobor eredetileg egy átkelőhely közelében, út mellett állhatott. Ugyanakkor az orthodox egyház által nagyon tisztelt szent lévén ért­hető, hogy az oda tartozó Jaksicok miért vitették át saját birtokukra. Ennek alapján feltételezem, hogy imago alatt keresztény ábrázolást, statua alatt pedig pogány bálványt értettek. Mindez azt mutatja, hogy a középkori vidéki útjainkon épp úgy álltak az itt most nem említett feszületek és szentek szobrai, mint sok helyen manapság. A mezőgazdasági művelés alá eső területekkel kapcsolatban csak érdekességként említek egy esetet. 1436-ban a Sóvári Sós család egyik Zemplén megyei jobbágya házára rátörtek a Szerdahelyi család tagjai, és miután a jobbágyot megkínozták, elvettek tőle egy arany és ezüst­pénzekkel teli fazekat, amelyet az földesura földjén talált.41 Úgy lát­szik, akkor is kerültek elő kincsleletek. Érdemes lenne összegyűjteni azt a számtalan adatot, amelyek a középkor árvizeiről maradtak fenn. Ezek helyének és idejének vizsgá­lata esetleg a még a mai árvízvédelem számára is hasznosak lehetnek, a gyakran elárasztott, vízzel borított területek és a köztük levő sziget­szerű emelkedések pedig településtörténeti következtetéseket is lehe­tővé tesznek. Néhány példa. Abaúj megyében 1421-ben nem lehetett elvégezni malmok vizsgálatát az árvíz miatt.42 Az Ung megyei Németi lakosai ezért nem mehettek Ungvárra misére.43 Még két árvíz adat. 1508 júliusában a pozsonyi káptalan két kanonokját küldte egy ügyben Budára. Úti számadásuk más szempontból is igen tanulságos, hiszen megadták, hogy hol ettek, hol szálltak meg, és mit fizettek. Ez­zel pontos képet kapunk a Pozsony - Buda közti útról. Hazafelé men­ve Gutáról a kocsis a csallóközi Vásárút faluba - ami különben a káp­talané volt - már a legnagyobb vízben (in maxima aqua) szállította őket. Vásárúton nyolc napig kellett tartózkodniuk, mert az árvíz mi­att sehová sem mehettek. Érdekes módon a következőt jegyzik meg: „Nehogy szegény jobbágyainkat túlzottan sújtsuk kiadásainkkal, bor­4° Dl. 29962. 41 Dl. 57647. 42 BORSA Iván - C. TÓTH Norbert: Zsigmondkori Oklevéltár VIII. k. (1421). Bp. 2003. 1038. sz. Gyakori, hogy határjárást, vagy birtokba iktatás sem lehetett árvíz miatt foganatosítani. 43 BORSA - C. TÓTH i.m. IX. k. (1422). Bp. 2004. 210. 20

Next

/
Thumbnails
Contents