Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Tóth Péter: A varázsló cigányasszony a XVIII. századi forrásokban

a természeti erőforrásokat.

16 Érdemes pedig ezt a gondolatot továbbvinni, mert elvileg levezethető lenne belőle minden cigány foglalkozás, egyebek mellett az asszonyoké is. Szintén a már idézett szociológus szerző állapítja meg, hogy „A cigányok által büszkén emlegetett és kifejezetten sajátjuknak érzett munkák közé tartozik a gyűjtögetés, a koldulás, az üzletelés és a lopás." Majd hozzáteszi: „A gyűjtögetés és a szerzés más formái, a koldulás vagy lopás között nem húzódik éles határvonal."

11 Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a természeti környezet egyszerű kihasználása a gyűjtögetés (amelynek bizonyos szempontból a legérdekesebb fajtája, mivel mesterségszerűen gyakorolták, például az aranymosás): ugyanez a gyűjtögetés azonban a - nem cigány - társadalmi környezetben nem más, mint lopás. Mivel azonban ennek a társadalmi környezet szinte minden téren ellenáll és bünteti, szükség van különféle stratégiákra és technikákra. A legkézenfekvőbb az olyan javak összegyűjtése, amelyekre már nincs szüksége a környezetnek. Ezek egy része közvetlenül hasznosítható (például az elhullott állatok húsa), más része bizonyos fokú feldolgozást igényel, azaz a környezet által valamilyen fokon keresett terméket kell belőlük létrehozni - ezzel magyarázható például a kovácsmesterség, a lótartás, a teknővájás is. Azokat a szükséges javakat azonban, amelyekről a környezet nem mond le, el kell kérni (és ez a kéregetés magyarázata), vagy pedig valami ellenértéket kell értük adni. Az ellenérték lehet termék (például a kovácsmunka vagy famunka, amelyek anyaga azonban sohasem vásárlás, hanem mindig gyűjtögetés eredménye), de lehet szolgáltatás is (amilyen például az üstfoldozás, vagy a környezet által legnagyobb mértékben igényelt muzsikálás: ennek az igénynek a következménye, hogy a muzsikus cigányok képezik a cigányság leginkább beilleszkedett rétegét). És ezen a ponton kerül ismét a látóterünkbe a cigány asszonyok által és csakis általuk - gyakorolt varázslás. Mégpedig kettős viszonylatban: egyrészt úgy, hogy szolgáltatásnak minősíthetjük, amely iránt a nem cigány környezet bizonyos elemei részéről tényleges kereslet mutatkozott (ha nem is olyan mértékben, amint azt a muzsikálás esetében tapasztalhatjuk). Valamilyen módon kiszolgáltatott elemekről van szó, akiket a féltés, a szerelem, a mohóság, a valami után való vágy, vagy egyszerűen csak a kíváncsiság tett kiszolgáltatottá. Ezek valóban igényelték ezt a szolgáltatást és hajlandók voltak olykor busásan meg is fizetni azt. (Azt is meg kell jegyezni itt, hogy talán nem véletlenül hasonlítható az asszonyok varázsolása a férfiak muzsiStewart, Michael, 1994. 24. p. Az általa e tekintetben hivatkozott szerzők: Piasere, Okely, Sutherland, Salo. Stewart, Michael, 1994. 132. és 134. p.