Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Viga Gyula: A Bodrogköz piackörzetének alakulásához

Ha az egyes piac- és vásárhelyek jelentőségét vizsgáljuk, akkor abban az első világháborút követő új országhatár szerepe szembetűnő. 1920 előtt a Felső-Bodrogköz és az Ondava mente településeinek gazdasági központja egyértelműen Sátoraljaújhely volt. Vásárait a mai szlovákiai Bodrogköz valamennyi települése felkereste, a mintegy 20 falu népe rendszeresen hordta portékáját az újhelyi hetipiacokra. Többnyire gyalog, háton vitték a tejet és tejtermékeket, tojást, baromfit, főzelék- és zöldségféléket, gyümölcsöt. Az iparosok, tisztviselők házaihoz tejesasszonyok szegődtek, akik - igény szerint - más portékákat is beszállítottak a tej és tejtermékeken kívül. Alkalomszerűen még a Latorca túlpartjáról is bejártak az újhelyi piacra: Pl. az abaraiak rendre ott adták el hizlalt libáikat, főleg az újhelyi zsidóság volt arra a vevő. A régi országhatárok között Királyhelmec szerepe lényegesen kisebb volt Újhelynél, bár a környező falvak népe rendszeresen látogatta hetipiacait és vásárait, s a mezőváros is felszívta a környék mezőgazdasági feleslegének egy részét. Jelentősége azonban rendkívüli módon megnőtt a trianoni határok között: lényegében a Felső-Bodrogköz egyetlen központjává vált, jórészt átvette Újhely korábbi szerepkörét is a szlovákiai oldal falvainak vonatkozásában, s a két világháború között a térség első számú gazdasági centruma lett. A bécsi döntés által visszacsatolt Felvidéken Királyhelmec azok közé a települések közé tartozott - Érsekújvár, Losonc és Nagy kapós volt még ilyen -, ahol évente a legtöbb, 12 kirakodóvásárt tartottak.

20 Vásárait valamennyi vizsgált település lakói látogatták. Az új országhatár a települések némelyikét elszigetelte gazdaságilag: pl. Ladamóc és Nagygéres teljesen piac nélkül maradt. A határ menti falvak nyomasztó gazdasági vákuumba kerültek, azon túl persze, hogy az egész szlovákiai Bodrogköz periférikus helyzete erőteljesen kihangsúlyozódott az új térszerkezetben. Új elemként jelent meg ekkor Csap vására és piaca, ami valamelyest kiegyensúlyozta a térség megbillent gazdasági helyzetét. Piaca és vására kétféle feladatot látott el: a piacok a vasúti átkelőhely igényeit szolgálták, vásárai pedig - elsősorban az állatkereskedelem révén - a Kárpátalja felé jelentettek közvetítő segítséget. Itt kell utalnom arra, hogy a két világháború között a piacra járásnak új formája alakult ki vidékünkön: a vonaton való közlekedés, szállítás segítségével. A fontosabb vasúti csomópontok, pl. Legenyemihályi, Szlovák Újhely (Slovenské Nővé Mesto), Csap és Ágcsernyő - a vasutasság és kisegítő munkás réteg révén - maguk is felszívták a javak egy részét, de a kofák is eljártak ezekre a helyekre, s ott vásárolták meg, majd vonattal vitték tovább Farkasfalvy Ervin 1938. 1082.