Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Kapusi Krisztián: A miskolci sajtó egy elfeledett alakja: Hoványi Kornél (1881-1932)

város, letelepedéséhez azonban ne járuljon hozzá". A szélsőjobb helyi orgánumára Mr. Dollár és Kodorkay párbeszéde is utal: „Mr. Dollár érdeklődéssel szemlélte a cégtáblákat. - Mit csinálnak az izraelita kereskedők? kérdezte később Kodorkay tói. - Hirdetnek felség a Keverkolczi Lövőben... Persze nem mindnyájan... - A múltkor a Keverkolczi Lövő megdicsért néhány izraelita kereskedőt. - Igen felség... Ha a szegény gyermekek felruházására ingyen adják az áruikat, akkor a Keverkolczi Lövőnek ideális emberek. Ha viszont pénzért adják, akkor szívtelen uzsorások... Szinte érthetetlen, hogy eddig nem osztották szét ingyen az áruraktárukat, hogy a Keverkolczi Lövő magas tetszését megnyerjék".

54 A zsidóság mégsem panaszkodik. Nyolczhársy Adolf (a történeti személyiség: héthársi Neumann Adolf

55

) például képes lesz és a „pompás diplomáciai készségével össze fogja házasítani a Katholikus Nőegyletét a Debórával, a keresztényszocialista missziót pedig az izraelita szentegylettel. Ha a társadalmi és felekezeti békéről van szó, képes reggeltől estig járkálni, taposni, futkosni, főzni és keverni".

56 Mr. Dollárt sem elsődlegesen a fajvédők bosszantják. Megismerkedik a törvényhatóság tisztikarával, vizitál a Kisgazdakörben (Hoványit a Kereskedők és Gazdák Köre ihlette), a tőzsdén, majd kifakad: „igazán nincsen senki ebben a városban, aki közérdekű ügyekről beszél?".

57 Kiábrándítja a nemtörődömségbe hajló, mérsékelt hangvételű helyi közélet, a „minden mindegy harcnélküli miliője".

58 Elhagyja titokban a várost, egy fillérrel sem támogatja a kurzust, mely véleménye (Hoványi véleménye) szerint érdemtelen a segítségre, a dollármilliókra. Kodorkay eredménytelenül érvel a langyos víz előnyei mellett, áttekintve a város korabeli közelmúltját: „a Hajnal (A Reggel - K. K.) című lapban olvastam egyszer Keverkolczról (Miskolcról - K. K.) a legőszintébb kritikát. Keverkolcz a mérséklet városa (...) Ez a legnagyobb erénye és egyúttal a legnagyobb hibája is. (...) Nem volt olyan kormány, amelynek ne szavaztak volna bizalmat.(...) Amikor azt mondták az őszirózsás forradalmárok, hogy nincsen többé törvényhatósági bizottság, hát ez nem is ült többé össze. (...) Vagy talán a kommunizmus alatt volt engedelmesebb polgárság ezen a világon? Lámpával kerestek a vörösök valakit, akire rásüthessék, hogy ellen akar állni. (...) S valljuk meg, a kever53 Hoványi K. 1922. 73. p. 54 Hoványi K. 1922. 84. p. 55 Héthársi Neumann Adolf élete és munkássága önálló tanulmányt, esetleg monográfiát érdemelne. Itt csupán néhány tisztségét soroljuk fel: elnöke a Kereskedelmi és Iparkamarának, a Chevra Kadisának, a Felsőmagyarországi Zsidókórház Egyesületnek, alapító vezérigazgatója a Kereskedelmi és Gazdasági Banknak, oszlopos tagja a törvényhatósági bizottságnak. 56 Hoványi K. 1922. 115. p. 57 Hoványi K. 1922. 147. p. 58 Hoványi K. 1922. 157. p.