Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Kapusi Krisztián: A miskolci sajtó egy elfeledett alakja: Hoványi Kornél (1881-1932)

kolczi forradalmárok se voltak más anyagból gyúrva, mint a város többi lakosai. Ok se tudtak atrocitásokat csinálni, még ha akartak is volna. Proletár és burzsuj egyformán magába szívta ennek a városnak a levegőjét. (...) Hogy pedig ennek a feljegyzésre méltó egzotikumnak mik a távolabbi okai? A lakosság különös összetétele, múltja, származása vagy hajlamai? A város fekvése-e, az éghajlat vagy a havasi (avasi - K. K.) pincék? Nem tudom, de nem is érdekel".

59 A szatíra kevéssé eredeti cselekményénél értékesebb a sztori által karikírozottan megörökített korabeli viszonyok, helyszínek, szereplők tárháza. A forrásértékű megjegyzések puszta felsorolása is oldalakat töltene meg.

60 Hoványi rengeteg pletykaszerü apróságot, hétköznapi szokást, attitűdöt leír, melyekről a klasszikus - leginkább sajtótermékekből és közigazgatási iratokból összeálló - helytörténeti forráskomplexum jellegénél fogva nem számolhat be. Szatíráját idézve, a szerzők színesíthetik, dinamizálhatják az életrajzi monográfiák és a várostörténeti tanulmányok szövegét. Búcsú a redukcióktól: 1923-1926 (1932) Thurzó Nagy László szerint, Hoványi Kornél az élő „lelkiismerete volt a város közéletének".

6l

Miskolc vezetését mindez korántsem frusztrálta, így Hoványi az örök ellenzéki szerepébe kényszerült. Gyakorta perelték az újságcikkei miatt. Indítványainak zömét leszavazta a közgyűlés, pártalapítása pedig alig változtatott a helybéli politikum uralkodó viszonyain. Hoványi karakteres vonásai (lelkiismeretes felkészültsége, vehemenciája, szociális 59 Hoványi K. 1922. 154-156. p. 60 A Hoványi által szerepeltetett történeti személyiségekről összeállítottunk egy sajátos névmutatót (a korábban idézetteket itt mellőztük). Politikusok, tisztviselők: Balogh („Lobog") Zoltán vármegyei kormánybiztos (174. p.), Bulyovszky („Lubovszky") Gusztáv, a színügyi szakbizottság elnöke (36. p.), Csontó („Húsos") Dezső, városi tanácsnok („32. p.), Görgey („Györgyey") László főispán (188. p.), Hodobay („Bodolay") Sándor polgármester (31. p.), Huska („Puska") Vilmos, nemzetgyűlési képviselő (20. p.), dr. Nagy Ferenc („dr. Nemzetközy Franczi) polgármester, miniszter (97-99, 149. p.\ Nikkel („Réz") József városi tanácsnok (32. p.), Peiker („Reikapp") Béla főszámvevő (32. p.), Plank („Klamp") Miklós főjegyző (32. p.), Rimóczy („Romóczy") József rendőr-főkapitány (32. p.), Rázsó („Zsóra") Imre árvaszéki ülnök (32. p.), Silbiger („Ezüsthy") Bertalan főügyész (32. p.), Szentpáli („Szentpéteri") István polgármester, Tarnay („Parnay") Gyula főispán. A helyi művelődés közszereplői: Bruckner („Pikler") Győző jogakadémiai tanár (16. p.), Damó („Dákó") Oszkár lapszerkesztő (40. p.), Klein, Ludvig, Szelényi („Bajusz, Ludovika, Szellemy") könyvkiadó (142-143. p.), Koller („Roller") Ferenc zeneiskolai igazgató (39.

p.), Kozma („Szoknya") Béla költő, újságíró (174. p.), Kőrakó („Téglarakó") Béla újságíró (164. p.), Murányi Adorján Zoltán („Zurányi Mudorján Voltán") költő (38. p.), Palágyi Lajos („Lágypali Alajos") színigazgató (171-172. p.), Putnoki („Puttonyi") Béla ügyvéd (16. p.), Sebestyén („Szomjas") Géza színigazgató (37. p.), Soltész („Holtész") Imre (46. p.) és Szini („Niszy") Imre (174. p.) újságírók, ld. Hoványi K. 1922. 61 Thurzó Nagy L. XIX. köt. 118. p.