Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Kapusi Krisztián: A miskolci sajtó egy elfeledett alakja: Hoványi Kornél (1881-1932)

és a proletárdiktatúra időszakát Egerlövőn vészelte át. Zilahy László vádbiztos kétszer is maga elé idézte, Hoványi azonban nem mozdult ki Dél-Borsodból, biztonságban élvezte báji Patay Gyula vendégszeretetét. Barátjáról, megmentőjéről a szatírában is megemlékezett.

33 A „kommunizmus gőze" utóbb Miskolcot sem özönlötte el teljesen. Szentpáli polgármester és a törvényhatóság apparátusa nem szorult ki egészen a közigazgatásból. Reisinger Ferenc szociáldemokrata politikus szélsőségektől tartózkodó egyéniségének köszönhető, hogy Miskolcon proletárdiktatúráról - a szó szoros értelmében - nem lehetett szó. Hoványi a szatírájában írta a korról és Reisingerről, hogy ő volt „az a híres proletárvezér, aki valósággal feláldozta magát a polgárságért (...), jobban tetszett neki az első forradalmi kormánybiztosi állás, mint a bolseviki direktóriumi hatalom, mert ebben osztozkodnia kellett Kelyhe Jánossal (Pelyhe János - K. K.), a főkommunistával, akinek pont négy héttel a diktatúra kitörése előtt akasztófát ígért. (...) Hálából természetesen felvették Rosinger Francit (Reisinger Ferencet - K. K.) a burzsujok körébe, rendes tagnak. Ez ha nem is használ, viszont nem is nagyon árt neki. Ettől igazán lehet szocialista párttitkár".

34 Ami jelen esetben még lényegesebb: Reisinger és Hoványi között utóbb barátság szövődött. A szociáldemokrata politikus sokat köszönhetett a kapcsolatnak, amikor 1929. augusztusában támadások érték a pártján belül, akadt, aki védelmére keljen: „A Reggel című lap megjelenésének erőszakos megakadályozására vonatkozó állítással szemben álljon itt dr. Hoványi Kornél saját kezűleg írt következő nyilatkozata: „Egy a napokban nyilvánosságra került röpirat Reisinger Ferenc országgyűlési képviselő urat állítja be, „Pathé Jules (báji Patay Gyula - K. K.) tőzsdetanácsos, egy kreolarcbőrű. szélesvállú, acélizmú fiatalember, aki ifjúkorát Parisban, Londonban és Amerikában töltötte el, ahol teleszívta magát a nyugateurópai kultúra ózondús levegőjével, főiskolai boxbajnok lett és (a keverkolczi rendőrség meg ne tudja valahogy) nagyszerűen járta a modern táncokat a mulatóhelyek parkettjén (...), gőzfürdőt vett Zemőkövesden (Mezőkövesden - K. K.). így került aztán az egyik gőzből a másik gőzbe, mert hogy a gőzfürdő nem mutatkozott túlságosan jövedelmező vállalkozásnak. (...) Ha nem fürdenek a zemőkövesdiek - gondolta - hozok én majd idegenből fürdővendéget, így is cselekedett aztán. Volt neki egy pompásan beinstruált birtoka Zemőkövesd közelében: Gerelövö (Egerlövő - K. K.). Ide hívta meg előbb a jövendőbeli gőzfürdővendégeket. Ezen a birtokon napokon keresztül tejben-vajban fürödtek a vendégek. (...) Mikor aztán a gőzfürdő fellendítése céljából Gerelövőre szállított vendégek megunták már a tejben-vajban való fürdési, ígyen szólt a vendéglátó házigazda: - Ma bemegyünk a zemőkövesdi gőzfürdőbe. Itt aztán a gerelövői vendégimádó házigazdából hirtelenül rideg zemőkövesdi gőzfürdőtulajdonos lett. A vendégeknek le kellett szurkolni a gőzfürdő díját, kerek húsz koronát. (...) Ilyen módon csakhamar fellendült a zemőkövesdi gőzfürdő. Vagy ötven gerelövői vendég hozta el a maga húsz koronáját. Csak éppen Julcsa, a gerelövői házvezetőnő panaszkodott, hogy ennek ellenében ötvenezer korona értékű liszt, zsír. cukor, szárnyas és miegymás fogyott el." Ld. Hoványi K. 1922. 130-131. p. Hoványi K. 1922. 114-115. p.