Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Kapusi Krisztián: A miskolci sajtó egy elfeledett alakja: Hoványi Kornél (1881-1932)

ságát. Szociáldemokrata népgyűlést tartottak Miskolcon 1919. február 14-én (vagy 18-án).

31 Helyi és környékbéli - Szerencstől Füzesabonyig összetrombitált -, kb. húsz-harmincezer munkás lepte el a belvárost. A demonstráció groteszk véget ért: a percekkel korábban még fogadkozó és ökölrázó tömeg egymást taposó menekülésre váltott, amikor a Korona környékén egészen véletlenül elsült a biztosításra kirendelt katonaság egyik géppuskája. Hoványi szatírája persze nem feledkezhetett meg az eseményről, bár az adott napokban korántsem volt mulatságos a helyzet.

32 A huszonnegyedik órában, 1919. március 18-án adott túl Hoványi a lapján, a helyi Radikális Párt vásárolta meg tőle az A Reggel kiadási jogát. Előrelátásról bizonyságot téve, rögtön az adásvétel után elhagyta Miskolcot ' Sassy Csaba február 14-re, Thurzó Nagy László 18-ra emlékezett, Id. Sassy Cs. 1929. 248. p. és Thurzó Nagy L XIII. köt. 46. p. 32 „Kedvesen derűs napok voltak ezek a lap szerkesztője, dr. Moldoványi (Hoványi tehát ekképpen szerepelteti magát a szatírájában - K. K.) számára. Egy szép februári napon, amikor odakünn az utcán már langyos tavaszi szellő fújdogált, arra ébredt, hogy a nyomdában táblát függesztettek ki: Ellenforradalmi cikket nem szedünk! (...) Maguk a szedők kezdtek el vitatkozni a Hajnal (A Reggel - K. K.) cikkeivel, a saját lapjában. Jaj, de szép és felemelő intézmény volt az őszirózsás forradalom sajtószabadsága... Még vaskalapácsok is emelkedtek a levegőbe és az újságírói becsület védelme alá helyeztették Rosinger Franciék (Reisinger Ferenc K. K.) a szélsőségek forradalmát. Természetesen a szedőket is a központból dirigálták. Ezek a derék emberek önmaguktól aligha terrorizáltak volna. Egyszer aztán egészen véletlenül ilyen hirdetés jelent meg a Hajnalban: „Gépfegyvert keresek megvételre". Valamelyik szedő megrémült fantáziájával szedte ki e helyett: „Varrógépet keresek megvételre". Egy szegény varrónő hirdetése volt ez. De a baloldali városházán mégis nagy lett tőle a riadalom. (...) De mintha valami sötét fátumként kergette volna az ominózus gépfegyver a forradalom keverkolczi (miskolci - K. K.) sikereit. Történt ugyanis, hogy a baloldali pártvezetőség a tömegek erejével akart ráfeküdni a polgárságot szervezkedésre buzdító Hajnalra. Dörgedelmes plakátokon állította pellengérre a baloldali reakció ellen harcoló férfiakat és egy februári vasárnapon, harcias jelszavakkal telepingált táblákkal, húszezer embert vonultatott fel a Fő utcán „az ellenforradalmi huligánok" megrettentésérc. (...) Egész géppuska osztag is felvonult a baloldali sajtószabadság felmagasztalására. És ekkor megint csak baj lett azzal a fránya gépfegyverrel. Amikor ugyanis nagy nehezen elhelyezkedett a Fő utcán hullámzó tömeg a Forona (Korona - K. K.) szálloda és a városháza között és felállott a Forona erkélyén a dísznépszónok, Lágypali Alajos (Palágyi Lajos - K. K.) színigazgató, a háttérben, hogy - hogy nem elvakkantotta magát az egyik gépfegyver, valamelyik részeg katona vigyázatlansága miatt. Lett azután erre akkora ribillió, amilyet nem igen láthatott a világtörténelem egyetlen forradalma sem. (...) Hát még mi történt a harcias hangú táblákat vivő forradalmi ifjúsággal, amely pedig olyan peckesen haladt a menetben, jobb kezével magasra emelve a forradalmat dicsőítő táblákat, hogy öröm volt rájuk nézni minden forradalmár szemnek. Ezek bizony sürgősen menekültek a kapuk alá és a közeli pincehelyiségekbe, ahol sietve váltak meg a forradalom vívmányait dicsőítő rekvizitumoktól. Másnap azután egy keverkolczi háztulajdonos a Hajnal kiadóhivatalába a következő szövegű apróhirdetést hozta: „Felkérem azokat az elvtársakat, akik tegnap ijedtségükben pincémben felejtették a következő felírású táblákat: „Elsöpörjük az ellen forradalmárokat", továbbá: „A forradalom vívmányait életünkkel és vérünkkel is megvédelmezzük" szíveskedjenek ezeket mielőbb elszállítani". Ez az apróhirdetés természetesen nem jelenhetett meg a Hajnalban. A nyomdában felsőbb utasításra nem szedték ki." Ld. Hoványi K. 1922. 170-172. p.