Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Fügedi Márta-Dobrossy István: „Az ingó jószágokban ékességeket szolgáló portékák". Négyesi Szepessy Zsigmond inventáriuma 1786-ból

rabos üvegedény készletben 1 db üveg sótartót is felsoroltak. Az evőeszközök között csak szedő és hasonlóan ezüstből készült evőkanál van, a kések fogója pedig fekete színű szaru (vagy itt: csont). A villa nem szerepel az étkészletben (mint evőeszköz pedig a XV. századtól ismerős elnevezés a magyar nyelvben). A textilféléket vagy mint abroszokat és asztalkendőket írták össze, vagy, mint „ágyra való eszközök"-et. Alapanyaguk elsődlegesen házi vászon. Használták lepedőként, vánkosként, ágytakaróként, dunna-huzatként. A dunna mellett feltűnik a paplan is, s a lepedők között említik a virágos kreditert, a zöld selyemmel kivarrott szélűt és a veres virágos kartonból készült ágyra való takarót. A 3-4 darabos készlet (is) azt erősíti, hogy a ház tulajdonosa élete végén egyedül élt, a fellelt házi és háztartási eszközök egykor lehetett készletek maradékai. Az „egyéb aprólékok" címszó alá azok a tárgyak, kellékek kerülhettek, amelyeket az összeírok nem tudtak másüvé besorolni. Ezek közül néhány érdekességre utalunk: a „tíz részekből álló olasz-fal" ami mai fogalmaink szerint a spanyol fal lehetett. Pipaszárak (csutorák) és a hozzájuk való ezüstkupakos pipák arra utalnak, hogy Négyesi Szepessy Zsigmond pipázó ember volt. Ruhatartó fogasokat sem írtak össze a szobáknál, hanem a 6 és 12 fogásos tartókat az „egyéb" tárgyak közé sorolták. A ládák között is volt utazó, szekérre való, bőrös, párkányos, pléhes, kisebb és nagyobb, használható és ócska, ami arra utal, hogy tulajdonosa - lévén - katona sokat utazhatott. A báránybőrök között „quadriliá"-nak nevezett játékot, „vas serpenyős, golyóbissal" kiegyenlítődő mérleget, ős metszőollót és viaszt is találtak. A pipázó ház már nem eredeti funkciójának megfelelő állapotban volt: üvegek, fazekak tároló helye lett, az eredeti tárgyak közül talán a fali óra, a nagy almárium

22 és a nyoszolya maradt meg.

23 A kiszolgáló személyzet helyiségeiben „ki húzható deszka Nyoszolyá"t, almáriumot, tálast, fogast, ruhás ládát írtak össze, s a felsorolásban szereplő hinta, valószínű a mai jelentésében gyerekjátékot jelentett. A vaj köpülő, sóőrlő, pálinkafőző, köszörűkő, tálas, sütő teknő és vasnyárs a konyhai eszközök közé tartozott. A kamrák minden házban a „majd valamire még jó lesz" tárgyak gyűjtőhelye is volt. Ide kerültek a használaton kívüli, a rossz, vagy az ideiglenesen lecserélt, feleslegessé vált holmik. így itt tartották (őrizték meg) a második feleség ágyneműit. A fazekak, lábasok, rézüstök között különféle tepsik, Szekrény, láda, amely fogalomként a 18. században népi bútorrá vált. Itt még nem ebben a jelentésében fordul elő. MTESz. 1967. 1. k. 140-141. Keskeny, hordágyhoz hasonló fekhely, amely a paraszti szobahasználatban díszes ágyat is jelenthetett. Itt inkább ideiglenes fekhelyet jelent. MTESz, 1970. 2. k. 1052-1053.