Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Fügedi Márta-Dobrossy István: „Az ingó jószágokban ékességeket szolgáló portékák". Négyesi Szepessy Zsigmond inventáriuma 1786-ból

sütőformák is fellehetőek. Az üvegek között savanyú víznek való edény, lisztes hordók, vas nyársak, túrónak való, „kanna" volt, de a kenderrost megmunkáló gereben, vagy az állatokat megjelölő billogvas (bélyegvas) már nem nagyon tartozott ide. Az összeírásban mintegy záradékként jelenik meg, hogy a leveleket és különféle iratokat rendszertelenül, rendezetlenül találták meg. Hol ládában, hol a kommódok fiókjaiban, hol az örökhagyó íróasztalán. Ezeket összeszedték, s két ládában elhelyezve Miskolcra szállították „Zsigmond úr nővéréhez, Susánna Asszonyhoz" (Bárczay Józsefnéhoz), és a 16 éves Szepessy Lászlóhoz, aki az első, Bárczay Klárával kötött házasságból származott. Jelen volt Fáy Sámuel is (az első feleség apja) aki a Fáy Borbálával kötött házasságból származó Klárát és Györgyöt, mint a két kiskorú gyermek érdekeit képviselte. Az iratoktól elválasztották a gazdasági természetű jegyzeteket, hogy a gazdaság mérlegét elkészíthessék, s előkészíthessék a hagyatéki tárgyalást, a vagyonmegosztást. A miskolci házban lakó Szepessy Zsuzsanna már diszponált az ingóságok felett, az ingatlanok arányos öröklési képének kialakítása Fáy Sámuel feladata volt. A miskolci kétszobás lakás berendezése a következő volt: kecskelábú diófa asztal, körülötte 5 db, szattyán-bőrrel bevont karszékkel. 2 db nyoszolya (diófa színű és fehérre festett) jelentette a fekhelyet, s a nagyméretű, ruhatartó almárium mellett még egy nagy hársfa asztal volt a szobában. A másik szobában kis nyoszolyácskát, falba vájt elemózsiás almáriumot találtak. Az ablakokon vas támlák, nyílászárókon vas ajtók voltak, a szobák bolthajtással készültek, sarokvassal erősítették őket. Az udvaron - mintha építkezéshez készülődtek volna - nagymennyiségű gerenda és szarufa volt. Az Avason pincéje volt a háznak, de nem volt előépítménye, un. borháza. Az ingóságok feltehetően Berentéről kerültek be, hiszen a hiányzó textilféleségeket és viseleti darabokat így és itt írták össze. Eszerint abrosznak való kendervászonból egy-egy kötegben 21, 17, 10, 13 és 17, összesen 78 vég, vagyis 468 méter volt.

24 A kamuka asztalkendőket „damaszt szövet" értelemben használják a 18. század végén.

25 így írnak össze 60 darabot, s még 18 végnyi le nem szabott mennyiséget. Vékony és vastag lenvászonból 26 rőf és 73 sing volt.

26 Bogdán I. 1987. 60. A vég elsősorban textilféléknél elterjedt mértékegység volt, amely elsősorban a hosszra és nem a szélességre vonatkozott, amelyet a nyüst számával fejeztek ki. Az érték koronként és helyenként is változott, s igen szélsőséges méretek között mozgott. Vászonféléknél 6-82 méter között. Mi itt az alapszámot, a 6 métert használtuk szorzóként.) MTESz 1970. 2. k. 338. A rőfnél megkülönböztették a 78,3 cm hosszú miskolci rőföt, a sing pedig kb. hasonló mennyiségetjelentett. Bogdán I. 1987. 60.