Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Fazekas Csaba: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei adalékok a „kádári konszolidáció" egyházpolitikájához

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei adalékok a „kádári konszolidáció" egyházpolitikájához FAZEKAS CSABA A címben az idézőjel használatát indokolja, hogy a kádári konszolidáció első szakaszában a forradalommal és résztvevőivel szembeni megtorlás összekapcsolódott rendszernek a társadalommal való elfogadtatási törekvéseivel. A Kádár-rendszer az 1957-1964 közötti években tulajdonképpen nem tett mást, mint restaurálta a Rákosi-rendszer egyházpolitikájának alapvető struktúráit, ám e célt nem elsősorban államiadminisztratív eszközökkel, hanem az egyházakat együttműködésre kényszerítve valósította meg. Az egyházak legfőbb felügyeleti szerveként felállított Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH) 1957-ben alárendelték a Művelődésügyi Minisztériumnak, önállóságát csak 1959-ben állították helyre. Az 1950-es évek végén az egyházak felügyeletében, a velük való kapcsolatos ügyintézésben fokozatosan értékelődött fel az ÁEH szerepe, a forradalom után közvetlenül ebben sokkal jelentősebb szerepet vállalt a belügyminisztérium, a rendvédelmi és erőszakszervezetek stb. A katolikus papok elleni egyik utolsó nagy letartóztatási hullámra 1961 februárjában került sor. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyét ezek a letartóztatások nem érintették.) Nemzetközi kapcsolatrendszere és Mindszenty személye miatt a kádári MSZMP-vezetés elsősorban a katolikus egyházra koncentrált, a reformátusokkal kapcsolatban 1957 tavaszán már megállapították, hogy „az egyházban illegális tevékenységet kifejtő csoportot állami beavatkozással sikerült elszigetelni", mert erre az ekkor már gyengének titulált egyházi vezetés nem volt képes. Ennek ellenére, mint Horváth János írta, a veszély még nem múlt el teljesen. Az „ellenforradalom"-ban a fő felelősséget a hazai reakciós papok mellett a galyatetői Egyházak Világtanácsa-ülésen aktivizálódó „imperialistákban" jelölte meg, s fájdalommal állapította meg, hogy csak 1958 januárjára sikerült a „reakciós papok" elsősorban Ravasz László püspök tevékenységét visszaszorítani. Az 1957-58-ban kialakított egyházpolitikai irányelvek a kettős harc tételét fogalmazták meg, más-más módszerekkel egyrészt a vallásos világnézet, másrészt (az azzal egyébként összefüggő) „klerikális reakció" ellen, előbbivel szemben a felvilágosításra, toleráns meggyőzésre, utóbbival