Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Fazekas Csaba: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei adalékok a „kádári konszolidáció" egyházpolitikájához

szemben a keményebb, adminisztratív eszközök alkalmazására célozva. Felismerni vélték, hogy a „szocializmus építésének korszakában az egyházak még hosszú ideig fennmaradnak, ezért megsemmisítve a klerikális reakció ellenforradalmi kísérleteit, az egyházakkal pozitív együttműködésre törekszünk." Alaptételeik például így hangzottak: „A vallás reakciós világnézet, mert a haladás ellenségeinek egyik eszmei fegyvere. Gyökerei az osztálytársadalom és a tudatlanság." Kállai Gyula fogalmazta meg továbbá azt, hogy az egyházakat egyetlen ellenségként kezelték, csupán taktikai-stratégiai okok miatt választottak eltérő módszereket: „Nekünk a vallás gyökerére kell rátapintani, és egyszerűen idézőjelben mondva, ideológiának vett kérdésekkel kell foglalkoznunk, és ebből a szempontból édesmindegy, hogy katolikus, református vagy jehovista vallásról van szó." Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Rákosi-korszakhoz képest a Kádár-rendszer első szakaszában nem a célkitűzések változtak, hanem a stratégia: sokkal inkább az egyházakkal magukkal akarták saját tevékenységüket visszaszoríttatni, az egyházak vezetőivel saját lelkészeiket az állampárthoz lojális magatartásra kényszeríteni, vagy „engedetlenség" esetén fegyelmezni. Előrebocsátjuk, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei illetve miskolci párt- és tanácsi apparátus magáévá tette ezeket az alapelveket, amikor például pártoktatások alkalmával a vallás elleni harcra készültek: „Legfőbb feladatunk offenzív harcot folytatni a vallásos és kispolgári nézetekkel szemben, ezek tartalmi vonatkozásai ellen. Éppen ezért a vallás elleni harc ideológiai munkánk homlokterébe került. [...] Az alapvető változás tendenciája mellett meg kell azonban állapítanunk, hogy bár a vallás társadalmi, gazdasági alapja meggyengült, mégis erős szálak kötik az egyes dolgozó rétegeket az idealista világnézethez, a valláshoz." Az előadó megrökönyödve konstatálta, hogy még mindig jócskán vannak „elvtelen, liberális" párttagok, akik egyházi szertartásra járnak, titokban megkereszteltetik gyermekeiket stb. 1958. július 22-én fogadott el az MSZMP KB Politikai Bizottsága határozatot a „vallásos világnézet elleni eszmei harcról", az egyházak megnyerésére és egyúttal megosztására, visszaszorítására irányuló stratégiáról. Ennek a határozatnak helyi változatait a megyei pártbizottságok Agitációs és Propaganda Osztályai dolgozták ki, a megyei egyházügyi főelőadóval együttműködve határozták meg a követendő stratégiai irányelveket. (Ld. erről I. sz. dokumentum. Megjegyezzük, a helyi agit.

prop, osztály vezetője ekkor Grósz Károly volt.)