Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Holopcev Péter: „Eltanácsoltak" II. (Adalékok a miskolci kitelepítés történetéhez)

Láttuk a különbséget az „egyszerű" polgár és a „bűnöző" esetében. 1945-50 között létezett a kényszermunka mint főbüntetés is, kiszabható volt életfogytig vagy határozatlan időre

49

, elsősorban a háborús bűnösökre alkalmazták. Súlyosságát mutatja, hogy közvetlenül a halálbüntetés után következett. Csak 1950-ben a büntetőtörvénykönyv általános részének hatályba lépésekor szüntették meg a kényszermunkát mint büntetési formát: börtönnel, mint főbüntetéssel büntetendők azoknak a bűncselekményeknek az elkövetői is, amely bűncselekményekre korábbi jogszabály fegyház- vagy fogházbüntetést, kényszermunkát vagy kötelezően alkalmazandó dologházi őrizetet rendel.

50 Ekkor már feleslegessé vált a kényszermunka, hiszen 1949 óta már működtek az új típusú internáló táborok és már létrehozták a hortobágyi zárt táborokat. Internálás - kiutasítás - kitelepítés 1945 után is megmaradt a gyakorlat, - sőt mondhatjuk - szinte mindennapossá vált, hogy az állam a számára nem kívánatos személyeket lokalizálta, eltüntette a társadalmi életből. Erre több lehetősége is volt, kezdve a koncepciós perektől egészen a kitelepítésig. Lényeges különbség a korábbi korszakhoz képest - főleg 1948 után -, hogy mondvacsinált perek kivételével már nem a bíróságokon keresztül intézték el ügyeiket, hanem rendőri úton, közigazgatási eljárás keretén belül. Kevesebb nyom is maradt utána és jobban lehetett palástolni a törvénytelenségeket. A kor másik jellegzetessége az adminisztratív intézkedések tömeges mérete. Napjainkban is csak becsülni tudjuk azoknak a számát, akiket internáló táborokba, zárt táborokba hurcoltak és újabb és újabb táborokra derít fényt a témával foglalkozó kutató. A népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényerőre emeléséről intézkedő 1945:7.tc. 3.§-a alapján az internálás még főbüntetésként is kiszabható volt: az internálás legkisebb tartama 6 hónap - leghosszabb tartama 2 év „Amennyiben a népbíróság büntetésként internálás kiszabását rendeli, annak legkisebb tartamát ítéletben megszabja. A letelt idő után csak akkor bocsátható szabadon a táborból, ha példás magatartást tanúsított, ellenkező esetben a tábor felügyelő hatósága további hat hónappal meghosszabbíthatja az internálást, de ebben az estben sem lehet összesen két évnél hosszabb." A jogszabályt 49 1440/1945. M.E. sz. rendelet 1. §., majd az 1946: 7.tc. 10. §-a pontosít: életfogytig tartó kényszermunka, vagy minimum 5 év so 1950:39.tr. 5.§.