Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Dobrossy István: „Miskolc az ország első tervvárosa". A 3 éves terv (1947-1949) előzményei, megvalósítása és következményei

85%-os volt. A magánvállalatok közül a „Vulkán-Oxigéngyár"-at a németek felrobbantották, az üzem pusztulása, kára 100% volt, s munkásokat nem foglalkoztatott. A „Deichsel sodronygyár rt" épületeinek egy részét felrobbantották, gépeit és gépkocsiparkját elhurcolták, a drótgyár pusztulása 90%-os volt, de 12 embert foglalkoztatott a helyreállításon, ill. a termelés beindításán. (A német érdekeltségű cég hadiüzemnek minősült.) A „Hercz Gépgyár" épületeit és gépeit felrobbantották, raktárkészletét pedig elvitték. Becsült pusztulása 70%-os volt, mrmkásai közül 1945 nyarán már 88 főt foglalkoztatott. Hasonló helyzetben volt a „Szilágyi és Diskant Gépgyár" is. 80%-os pusztulás mellett 65 dolgozót tudott alkalmazni az újjáépítésben. Epületeit, gépparkját felrobbantották, raktárkészletét és gépjármű-parkját elhurcolták. „Kun Lajos lakatosáru gyár"-a épületei ugyan csak kisebb kárt szenvedtek, gépeit viszont teljesen elhurcolták, a háború után mindössze 5 dolgozót foglalkoztatott. Szövetkezeti tulajdonú volt a „Magyar Gazdák Olajgyára", amely 1944. szeptember 9-én leégett. Dolgozó létszáma 76 fő volt. A „Hangya Szövetkezet" élelmiszerraktárát teljesen kirabolták, épületeit felgyújtották. Háborús kára 100%-os volt, a helyreállításon 10 fő dolgozott. Az „Első Magyar Öntött Üveggyár" 200 dolgozójával a nagyvállalatok közé tartozott. Epületeiben, kemencéiben 55% volt a kár, gépparkját leszerelték, járműveiket elvitték. A „Miskolci Parkettagyár"-at felrobbantották, az üzem megsemmisült, dolgozói nem voltak. Hasonló adatokat szolgáltatott a „Faárugyár" is. Az „Erdőigazgatóság ládi faraktára és fűrésztelepe" 103 munkást foglalkoztatott, összes kára a belövésektől származott, s ezt 10%-ban határozták meg. A „Diósgyőri Papírgyár Rt." 220 munkásával a legkorábban „munkára kész" üzemek közé tartozott. Épület kára 10%-os volt, sertéstelepét, állatállományát viszont elveszítette. A miskolci „Városi Téglagyár Rt." épület és járműkára 10%-os volt, az üzem újjáépítésén, ill. a tényleges termelésben 100 ember vett részt. A miskolci Takarékpénztár Rt.-nek is volt téglagyára. Épületeiben 20%-os, gépeiben 70%-os, más felszereléseiben 40%-os volt a háborús kára, ezért is lehetett, hogy egykori dolgozói közül mindössze 20 főt foglalkoztatott. A „Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Hejőcsabai mészégetője és kőbányája" különösebb károk nélkül élte túl a háborús időszakot. Mindössze raktárkészletének 5%-át vitték el, s 140 főt tudott foglalkoztatni. A „Neményi Selyemgyár" 5%-os ostrom-veszteséget könyvelt el, munkásainak száma 45 fő volt. A „Pannónia kötöde" 30 fővel kezdte meg a munkát, háborús kára hasonlóan 5% volt. Az állami „Dohánybeváltó" csak 5%-os épület és raktár-kárról számolt be, mrmkásokat viszont nem alkalma-