Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Dobrossy István: „Miskolc az ország első tervvárosa". A 3 éves terv (1947-1949) előzményei, megvalósítása és következményei

zott. Az állami vasgyár és egységei, valamint a kiszolgálásukra „rendelt" bányák kárlajstroma hosszú. A „Diósgyőri Vas- és Acélgyár" részben a bombázás, részben elhurcolás címén épületeiben 18%-os, gépparkjában 8%-os, anyagkészletében 15%-os és járműkészletében 12%-os háborús veszteséget vett nyilvántartásba. Munkáslétszáma 8.319 fő volt. A „Diósgyőri új Vas- és Acélgyárban" 3.500-an dolgoztak. Az Újgyárnak voltak nagyobb veszteségei: épületkára 25%-os, gépkára 75%-os, felszerelés-kára 30%-os volt. A „Magnéziumgyár" nem működött, munkásai nem voltak, az épületeit 6%-os, gépparkját viszont 75%-os kár érte. A „MÁV

AG Lyukóvölgy"-i bányája 465 főt foglalkoztatott. A többi bányához hasonlóan a kárbecslés csak „nagyvonalú" lehetett, a megjegyzés rovatban olvashatjuk: „az ostrom okozta üzemszünet folytán a bányákat elárasztotta a víz, nemcsak a kiszivattyúzás, hanem a beomlások, dúcolások tönkremenetele, és az elvitt felszerelés is egyelőre felbecsülhetetlen károkat okozott." A károk felszámolása, a termelés beindítása a „Barossaknán" (Perecesi és Parasznyai kihozatallal) 905 dolgozóval, a „Diósgyőri Szénbánya rt"-nél 110 fővel, a „Lyukóvölgyi szénbányában" 42 fővel, s a „Bálint szénbányában" 29 fővel folyt 1945. augusztusának elején.

59 Vas Zoltán Miskolc város műszaki tanácsosa 1945. november közepére újabb „összesített adatfelvételt" készített a háborús károkról. Ez a lakóházakra, a kőházépületekre, s legáltalánosabb értelemben véve az ipari üzemekre terjedt ki. Az összesítésben már Nagy-Miskolc adatai szerepelnek - legalábbis a népességi adatok szerint -, hiszen a város lakónak számát 1941-ben 109.436 főben, 1945-ben 100.000 főben adja meg. (Ez utóbbi „saccolt" és túlbecsült adat még így is.) A lakóházak száma 1944-ben 13.090 db volt. Ezek közül enyhén sérült 5.209 db, súlyosan sérült 325 db, eltakarítandó rommá vált 354 db, amely így az összes lakóház 45%-a. A középületek száma 1944-ben 147 db volt. Ezek közül enyhén sérült 27 db, súlyosan sérült 4 db, rommá változott 6 db, tehát a középületek sérültségi aránya 25%. Az üzemi épületek száma 1083 db volt. Ebből enyhén sérült 133 db, súlyosan sérült 30 db, rommá lett 18 db, tehát a sérülés 17%-nak volt mondható.

60 A kárfelmérés együttjárt az újjáépítési terv kidolgozásával és az újjáépítési kölcsön igénylésével. 1945 szeptemberének elején Gálffy Imre polgármester az alábbi kérvénnyel fordult az újjáépítési miniszterhez: „A háborús események súlyos rongálódásokat okoztak a Miskolchoz s

9 BAZ. mLt. XXI. 503/a. 12.640.1945.1-7. pp. 60 B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 128/1946.