Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Sándor István: Az MKP és a katolikus egyház vizsonyáról Borsod megyében 1945-1948 között

munkáiknak, egyebek mellett az iskolák és a templomok renoválásának tudja be. A Nagymiskolci Pártszervezetek Központi Titkárságának titká­ra 55 az ellenzéki pártok jó nagymiskolci szerepléséért 56 a választások eló'tt közvetlenül kifejtett erős tevékenységüket okolja. Végső soron vi­szont a papságot hibáztatja, mert az agitált az ellenzék mellett. A lelki­pásztorok legnagyobb részben az MFP, kisebb mértékben DNP oldalára álltak. A megyei tömegszervező 57 szerint az egyes településeken elért eredmények az 1945. évivel összehasonlítva szépek, de még szebbek is lehetnének, ha például a papság agitálása nem rontotta volna az MKP iránti szimpátiát. Budapest felé az első beszámolót a megyei propagan­davezető helyettese adja, az Országos Szervezési Osztályhoz szeptember 10-én küldött jelentésével. 58 „A választási kampány agitációs munkájá­nak kiértékelése." szerint hiába javult a párt megítélése a vallási kérdé­sek vonatkozásában, a választók mégis a papoknak hittek. A párt felvi­lágosító munkájával szemben az egyházférfiak féktelen demagógiát ér­vényesítettek. Az MKP egyéni agitációját az egyházi reakció ugyanazzal ellensúlyozta, s az utolsó látogatás volt a döntő. A párt agitátorai nem voltak kellőképpen felkészítve az egyházi reakció ellen, így aztán túl­zottan eluralkodott rajtuk az egyház melletti lojalitás. Látható szervezet és plakát nélkül az ellenzéki pártokat a tömegek politikai éretlensége mellett az egyházi reakció tette naggyá. A választások kimerítő elemzé­sét a Megyei Bizottság végzi el október 25-i ülésén. 59 Megállapítja, az MKP vallás- és egyházpolitikája nem vált be. A párt nem harcolt az egy­ház ellen, az egyház azonban a legkeményebb harcot vívta ellene. A párt túlságosan lojális volt az ekiézsiával szemben, s ily módon teret engedett az ellenzéknek. Az MKP-hez közelálló vallásos tömegeket nagy részét a papi agitáció hatására az ellenzék elvitte. Ahol pedig az ellenzék győ­zött, ott az volt a döntő, hogy a lelkészek a DNP-t vagy az MFP-t támo­gatták-e. A falujáró csoportoknak át kellett volna alakulniuk agitátor­gárdákká. A tömegszervezésben komoly hiányosságok vannak. A párt­tagok nem épültek be az egyházi szervezetekbe. Az ifjúság többségében az ellenzéki pártokra szavazott, sőt soraiból kerültek ki azok legjobb agitátorai. Különösen Mezőkövesden és környékén, ahol volt KALOT­vezetők szálltak síkra a DNP mellett. Az egyház a nőket befolyásolta 55 B-A-Z. m. Lt. XXXIII-5/1. 53. f. 104. 56 A városban az első az MFP, a negyedik a DNP lett. Varga G.-né 1970. 201-202. pp. s? B-A-Z. m. Lt. XXXIII-5/1. 53. f. 51. 58 B-A-Z. m. Lt. XXXIII-5/1. 53. f. 37. 59 B-A-Z. m. Lt. XXXIII-5/1. 53. f. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents