Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Somorjai Lehel: Emlékezés „a daliás időkre"

Mint már említettem a kampány két ágon „futott". Egyfelől a párt az ilyen-olyan érdemekért nyilvántartott tagokat személyre szóló levélben kérte fel a közreműködésre, másfelől az egyszerű, idézőjelben mezei párttagokat, pedig az említett sajtófelhívás útján. Az MSZMP kampányának a célja hosszabb távon egy párttörténet megírása volt. Ezek a megmaradt visszaemlékezések jelenleg Miskolcon, a Baross úti levéltárban találhatóak, szerzők szerinti abc sorrendbe rendezve, nyolc dobozban.

3 A gyűjteménnyel foglalkozó kutató előtt nyilvánvaló tény, hogy az összegyűjtött írások, vajmi kevés segítséget nyújthattak már az akkori párttörténészeknek is, nem beszélve, hogy még kevesebb jelentőséggel bírnak a jelen kor politika történettel foglalkozó szakemberei számára. A megmaradt visszaemlékezések annál inkább gazdagabb adalékul szolgálnak a társadalomtörténettel foglalkozóknak. Elöljáróban megállapítható, hogy a körülbelül 800 darab beérkezett visszaemlékezést, akár kudarcnak is vehették, hiszen ez a szám valószínű kevesebb az MSZMP által elvárttól, mert a visszaemlékezés alapját képező koalíciós időszak végére a kommunista pártnak több mint 1.200.000 tagja volt. Ellenben, ha a visszaemlékezők társadalmi státuszát vizsgáljuk, megállapítható, hogy a magyar társadalom igen széles rétegeit fogta át. Az egyszerű parasztasszonytól a gyári munkáson át a zenészen keresztül a mérnökig, ami eklatáns példájának tűnhetett a párt társadalmi beágyazódottságának, legalábbis az akkori hatalomgyakorlók számára. A felhívásban kért 1944-1948-as, tehát az illegalitásból kilépő kommunista párt és az MKP és az SZDP egyesülése közötti korszakhatár érthető, hiszen az alig hat éve hatalmon lévő Kádár-rezsim leszámolt az 1948-at követő Rákosi személyi kultusz éveivel, pellengérre állítva annak hibáit, de mindenképpen szükséges volt saját hatalma számára, a kommunista párt hatalomgyakorlásának kontinuitás érzését megteremtenie. A folyamatosságot biztosító gyökerek á még „élő emlékezetben" 1919 és a Horthy korszak után éppen a hatalom megszerzése felé vezető időszakban (1944-1948) lelhetőek fel, ahogy a felhívás fogalmaz: „a küzdelmes, harcos években". Épp ezért elgondolkodtató az, hogy a visszaemlékezők jó része a kért 1944-1948-as korszakhatárt nem tartotta be, és visszaemlékezéseiket természetesen, aki koránál fogva átélte, 1919-től - egészen 1956-ig, illetve napjaikig (1962-ig) leírták, mintegy folyamatos ívű történetnek látva a tanácsköztársaságtól 1962-ig a kommunista párt történetét. A hatalomgyakorlók szándéka pedig nyilvánvalóan nem ez volt. 3 B.-A.-Z. M. Lvt. XXXIII-5/2. 24-32 dob.