Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Somorjai Lehel: Emlékezés „a daliás időkre"

Az MSZMP által kibocsátott felhívás 19 pontos témajegyzéket adott meg, ami alapján kérte a visszaemlékezéseket.

4 Ezek szerint az írásoknak az adott párttag települése felszabadításával kapcsolatos emlékeivel, a földosztással, az újjáépítéssel, a párt és a reakció harcával, a párt ellentámadásával, az 1946. március 7-i budapesti tüntetéssel, a széncsatákkal, a forinttal, a falujárással, a 3 éves tervvel, a két mrmkáspárt egységével és egyesülésével, a tömegszervezetekkel, az értelmiség szerepével kellett foglalkoznia, és a megadott szempontokkal kapcsolatban kérte a visszaemlékezéseket. Mindezek ellenére a visszaemlékezőknek csak egy része tartotta be a kívánt formai kereteket, a többség, mint azt már jeleztem, mind időben, mind témában eltérő írásokat nyújtott be. A visszaemlékezések egy történetről szólnak, egy történetet mesélnek el. Ez a történet a kommrrnista párt üdvtörténete. Az írások sematikus, sztereotip, az abszolút jó (az élcsapat) és az abszolút gonosz (fasiszták, majd kulákok, reakciósok) küzdelme szemszögéből eleveníti fel a párt történetét, úgy ahogy az ötvenes évek könyveiből, filmjeiből, irodalmából stb. megszokhattuk. Ezért az írásoknak nem sok köze van a visszaemlékezés műfajához, azok pusztán a megtanult történetek szimpla újbóli felmondása. A valós, megtörtént emlékeket elnyomják azok az emlékek, amikre minden jó párttagnak minden körülmények között emlékezni kell. És itt a kell szavrmkon van a hangsúly, hiszen 1962-ben, úgymond a Rákosi korszak utáni szabadabb légkörben ugyanazok a szófordulatok, kijelentések köszönnek vissza az írásokból, amiket a kádári rezsim, mint a személyi kultusz túlkapásait kritikával illette. A visszaemlékezéseket, ha szigorúan csak a szövegtan, a textológia szempontjai szerint vizsgálnánk, akkor zavarba is kerülnénk, hiszen a sok sematikus visszaemlékezést nem egy, hanem sok eredeti alapszövegre lehetne visszavezetni. Ezek az eredeti szövegek az ötvenes évek tankönyveiben, könyveiben, híradóiban stb. lelhetőek fel. A visszaemlékezések színvonala változó. Természetesen az „egyszerű" gyári munkás, vagy parasztasszony írásműve és az értelmiségi papírra vetett gondolatai között jelentős kulturális, intellektusbeli különbség van, tehát a „nagy történet" számos olvasatban rendelkezésünkre áll. A visszaemlékezők két nagy csoportba oszthatók. Az első csoportba azok tartoznak, akik már zsigereikben kommrmisták voltak szegénysorú család, nagyszülők, szülők révén. A másik csoport a „megvilágosodott". Ők, elbeszélésük szerint, vagy a II. világháborúban ismerték fel az idé4 B.-A.-Z. M. Lvt. XXXIII-5/2. 24. dob.