Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Kende Tamás: Egy forráskiadás elé. Historigráfiai és forráskritikai kérdések

konrmunikáció és az abból fakadó országos és helyi politika? Vegyülteke helyi színek a vöröshöz és/vagy a feketéhez? Kérdéseket teszünk fel, amelyekre nem tudunk egyértelmű válaszokat adni. Adunk ellenben a kötet tárgyáról - szándékaink szerint - hitelesen szóló dokumentumokat, forrásokat. Ezért ez a könyv se nem „vörös", se nem „fekete". Egy dokumentumkötet szándékaink szerint elsősorban szürke kellene legyen. Szürke, mint a hétköznapi rutin, a pártmunka, a pártszervezés és a pártélet. Ám egyszínű képet nem lehet festeni és festetni a kommrrnista párt észak-kelet magyarországi történetéről (sem). Bármennyire is szándékunkban állt, mégsem sikerült szürkére ez a könyv a kommunizmusról. Inkább nagyon is színesre sikerült, ahogy maguk a feltárt dokumentumok, melyekből összeállt az alábbi forrásgyűjtemény. Ennek nem annyira a szerkesztői önkény az oka, hanem az a körülmény, hogy a sok-sok iratképző szerv, pártszervezet, az apparátus leggyakrabban akkor bocsátott ki „a működésével kapcsolatban keletkezett iratot", ügyiratot, amikor működésének ügymenete kizökkent a napi rutin kerékvágásából, amikor valamilyen ügyről kellett szólni. Természetesen igyekeztünk a napi rutinra vonatkozó dokumentumokat is összegyűjteni, azokat, melyek a normális vagy a vágyott, párton belüli ügymenetre vonatkoznak. A fenti szempontot az olvasó, ha kérhetjük, ne feledje az egyes dokumentumok és azok szerkesztett egészének tanulmányozása közben! Ami tudható és amit tudni illik (Historiográfiai áttekintés) 1944 őszén-telén a Szovjet Hadsereg román segédcsapatokkal kiverte a térségből a német és magyar hadseregeket. Az ország demokratikus erői, pártjai között, melyek 1944 végén éledtek újjá, alakultak meg egy dologban egyetértés volt: tudták és tudatták, hogy a vesztes háború és az 1944-es, 1945-ös évek minden borzalma a Horthy rendszer számlájára írandó. Imígyen abban is egyetértés volt, hogy a két világháború közötti korszakkal minden tekintetben - így közjogilag is - szakítani kell. A Függetlenségi Frontba tömörült pártok és a szakszervezetek képviselői osztották a fentieket és a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésben képviselték is. Elég csak Bibó István, vagy épp Szekfű Gyula írásaira emlékeznünk, hogy felidézzük: a Függetlenségi Front és a létrejött koalíció pártjai, valamint a közvélemény között abban mindenképp egyetértés volt, hogy az 1944-es katasztrófához vezető politikával szakítani kell, egy új Magyarországot kell építeni.