Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Kende Tamás: Egy forráskiadás elé. Historigráfiai és forráskritikai kérdések

könyv szerint tevékenykedő kommunista pártvezetőségekről szóló történetek már kevéssé tűnnek alkalmazhatónak. És nem azért, mert Brecht annak idején - sztálinista korszakában - megadta a választ a kérdésre, hogy ki (és mi) a párt. Válasza így hangzott: „Wir sind sie, du und ich, und ihr, wir alle".'

16 Ha ez túlzás is, azt az előfeltevést eleve el kell ejtenünk, hogy egy és negyedmillió idegen konspirátor alkotta 1948 kora nyarán a Magyar Dolgozók Pártját. Akkor kik alkották ezt és elődjét, a Magyar Kommunista Pártot?

17 Hogy működött? Valóban az a jól szervezett hierarchia volt-e a kommunista párt, mint ahogy azt elképzeljük? Valóban Rákosi (sőt: Sztálin) egyetlen szemöldökrándításának azonnali és sorsdöntő hatása volt, mondjuk a taktaszadai párttitkárra és a falu lakosságára? (Ez ironikusan hangozhat, de a totalitásba belefér, sőt: bele kell férjen. Érdekes a totalitáriánus elmélet sikere és a siker oka Kelet-Európában. Használata leggyakrabban a kutatás, a személyes és kollektív szembenézés és az elmélyült gondolkodás helyett történik.)

18 Kik is voltak valójában a kommunisták, mondjuk Taktaszadán, mit jelentett a párttagság formailag és tartalmát tekintve? Egyetlen történetnek tárjuk-e fel a lokális szövegrészeit, melyeket a történethez hibátlanul illeszthetünk, vagy a lokális, regionális történeti kutatásokból sok-sok történet olvasható ki, olyanok is, melyek megfelelnek az általános történemek és még több olyat, melyek attól eltérnek? Valóban egy olyan egyoldalú kommunikáció zajlott-e párt és társadalom között, mit jobb szó híján propagandának kell nevezzünk? Vagy esetleg kétoldalú volt a 16 BRECHT, Bertolt 1968. 222. p. 17 Az emített kérdést járja körül a párttagság formális és informális tartalmának elemzésével rövid tanulmányunk. KENDE Tamás-SOMORJAI Lehel 2000, 283-311. pp. 1S ARENDT, Hanna: 1958. vö.: POLIAKOV, 1987. Poliakov elemzésének, a kommunizmusról - sztálinizmusról, amit egynek tekint a kommunizmussal - szóló fejezetének bevezetőjében ideológiai alapként két művet említ. Marx Tőkéjét - s kiemelten annak orosz fordítását - és ami a szakirodalomban majd mindenhonnan visszaköszön, Leninnek a Mi a teendőjét. I. m.: 46-47.pp.; Az emigráns orosz történetírás is átvette a totalitarizmus elméletét, mint az ideologikus szovjet kommunizmus legvégső magyarázatát. E történetírói iskola képviselői számára is a legdöntőbb a marxista-kommunista ideológia és az erre, mint alapra épülő politicum, mint felépítmény a „demokratikus centralista", totálisan elidegenedett pártokracia története. TEJIJIEP, MnxaHji-HEKPHM, A.neKcaH.ap 1986., TEJUIEP, Mnxanji 1985., ABTOPXAHAHOB, A6/iypaxMaH 1983., v.o. HELLER, Mihail-NYEKRICS, Alexandr 1996. Érdekes megjegyezni, hogy mindhárom emigráns orosz történészünk szovjet iskolákban tanulta szakmáját, szovjet tudományos és politikai intézetekben kezdték karrierjüket.