Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Porkoláb Tibor: Az írópanteon szertartásmestere (Lévay József és a laudációs műfaji hagyomány)

emlékbeszéd), illetve a kultikus hagyomány vizuális reprezentációját és topografikus legitimációját szolgáló emlékjelek (emlékszobor, emléktábla, síremlék) éppen a közösségi emlékezet hordozásában, megőrzésében, áthagyományozásában nyerhetik el alapvető funkciójukat: „ez a nemes érez alak [...] hirdesse némaságában is buzdítólag, nemzedékrőlnemzedékre [...], hogy a hazának szentelt életet megdicsőíti a halál s emlékét megőrzik a hálás utódok." (Garay János szobra leleplezésekor)

35 Ez egyben azt is jelenti, hogy az így nyert öröklét korlátozott, vagy legalábbis feltételhez van kötve. Ez a feltétel így fogalmazódik meg az Arany János emlékezetében: „Lángszellemed [...] / Él, működik, bájol szüntelenül, / Míg egy magyar szív a népért hevül." És egy variáns a Vezérhangból: „Míg magyar szóra, magyar szív dobog, / Zengjék nevét a késő századok". A nagy hazafiak emlékezete tehát csak addig örökíthető át, amíg a nemzeti érzés (illetve tudat) erős. Ugyanakkor a nemzeti érzés (illetve tudat) csak addig marad erős, amíg a nagy hazafiak emlékezete áthagyományozható: „a nemzet, mely elhunyt jeleseinek emlékére ily módon lelkesül, önmagában hordja erős zálogát a fönmaradásnak". (Emlékbeszéd)

36 És egy variáns: „míg az élő nemzedék ekként őrzi kegyelettel azon hív elődök képét, kik utolsó lehelletökig a hazának szentelvén magokat, útmutató és lelkesítő például szolgálnak a honszeretetre: addig nem vesztheti el biztosítékát és reményét a nemzet jövendője." (Szemere Bertalan emlékezete)

37 Látható, hogy Lévay - a honfiúi érzés, a nemzettudat forrásának - tekintett közösségi emlékezetet nemzetkonstituáló funkcióval ruházza fel: „a haza csak akkor hal el, midőn legutolsó fia szivéből a nemzeti érzelem és honszeretet végső szikrája kialszik". (Nemzeti hála. Emlékezés Kazinczy Ferencre)

38 Mindezek alapján a hazafiúi érdemek glóriára váltása (tehát a halhatatlanság) a nemzetet konstituáló közösségi emlékezet folyamatos és időben távlatos hagyományozhatóságát feltételezi. Ugyanakkor viszont a nemzet léte sem függetleníthető a nemzeti emlékezetbe emelt (így halhatatlaimak elismert) hazafiúi érdemektől. Vagyis Lévay emlékbeszédeiben és emlékódáiban hazafiúi erény, közösségi emlékezet és nemzet egymást kölcsönösen feltételező fogalmak. Lévay tehát szorosan összekapcsolja a nemzet nagyjainak kultuszát a nemzeti identitás kérdésével. Felismeri, hogy a nagy emberek ünneplése végső soron az ünneplő közösség önreprezentációs igényeit hivatott 35 Akadémiai Értesítő, 1898, IX. k., 7. f., 322. 36 Kazinczy-emlény, Miskolcz, 1860,148. 37 Szemere Bertalan emlékezete, Miskolcz, 1870, 3. 38 Kazinczy-emlény, Miskolcz, 1860, 50.