Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Tarczai Béla: A császári és királyi Lajos Viktor 65. gyalogezred története

hadsereg parancsnoka szemlélte meg az ezredet. Ezután jelentősebb harci cselekményre már nem került sor. Az ezred krónikása még feljegyezte, hogy az utolsó hősi halott Molnár István gyalogos november 17én esett el. 1918. február 9-én a Monarchia különbékét kötött az Oroszországtól elszakadt Ukrajnával. Ugyanezen a napon IV. Károly király megszemlélte az ezredet Maros-Hévízen és útjára bocsátotta Ukrajnába. Itt az ezred Jekaterinoslaw állomáshellyel helyőrségi és tisztogatási feladatokat végzett október végéig. Ekkor újabb parancs értelmében Magyarország déli határainak védelmére Szabadkára kellett volna vonulnia. Közben, november 2-án megjelent Károlyi Mihály proklamációja és a „kilencnapos hadügyminiszter" Linder Béla parancsa a fegyverletételre.

8 Ennek hatására a régi rend felbomlott. Az I. zászlóalj csak Szolnokig jutott el, a II. pedig Sátoraljaújhelyig. Möller ezredes látva a helyzet reménytelenségét, még egy kísérletet tett ezrede összefogására. Körtáviratban utasította a kisebb csoportokra szakadt alakulatokat, hogy gyülekezzenek Munkácson. A tisztek, altisztek és néhányan a legénységből eleget tettek a parancsnak. Itt azután az ezred formálisan is feloszlott. A miskolci 15. hadosztály törzse, már november 1-én megkezdte a hazavonulást, de útközben szétszóródott. Az ezred 50 hónapos frontszolgálatának mérlegét Hunfalvy alezredes 1932-ben az emlékmű avatáson vonta meg, amikor azt mondta, hogy az elesettekből három ezredet is ki lehetett volna állítani. Összehasonlításul megemlítem, hogy a 10-es honvéd gyalogezred kötelékében 40 ezer ember vonult ki a frontra. Egy másik, kevésbé megrázó, de figyelemre méltó adat: az események leírása során említett királyi, hadsereg- és hadtestparancsnoki dicséreteken kívül az ezred tagjai mintegy 4.000 kitüntetést kaptak. Ezekből az adatokból is kitűnik, hogy a Ludwig bakák tisztességgel megálltak helyüket a nagy világégésben. A 65. gyalogezred utóélete Linder Béla 1918. november 2-i leszerelési parancsának engedelmeskedve, az ezred maradéka hazatért, leszerelt és szétszéledt. Mivel a tisztek és a legénység nagy része magyar volt, de a más nemzetiségű tisztek egy része Magyarországon akart maradni, továbbá, mivel a több mint 4 évi frontszolgálat ideje alatt a katonák között életre szóló barátságok is szövődtek, a volt ezredtársak kapcsolatban maradtak egymással. 8 Linder Béla 9 napi hadügyminiszterkedés után államminiszterként működött tovább.