Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Kapusi Krisztián: Hitközségi konfliktusok és az izraelita skizma időszaka Miskolcon (1850-1875)

tagokat törvényes befolyásokból kiszorítani, illetőleg akadályozni merészeltek, annak jövendőbeli meggátlása czéljából ezennel rendelem, (hogy a) ... megerősített Községi Elöljáróság a hozzá csatolt 24 képviselőkkel minden községi dolgokat kivétel nélkül tárgyalhassa és hatályosan elhatározhassa".

30 Megállapítható, hogy minél hevesebb ellenzés mellett sikerült megválasztatni aze löljáróságot, azt annál nagyobb hatalommal ruházta fel Borsod megye főispáni helytartója. A kinevezés és a „választás" nem sokban különbözött, úgy tűnt, a helyi hatóság kegyein kívül rekedtek véleménye még jó ideig nem érvényesülhet. A helytartótanács 1865. május 20-án engedélyezte a miskolci hitközség elöljáróságának és képviselőinek szabad választását, a leirat viszont nem részletezte a követendő gyakorlatot, így enyhülés helyett tovább mélyítette a válságot. A hivatalban lévő elöljáróság cenzust állapított meg és csak a „direkt adót" fizető izraelitákat tekintette választásra jogosultnak. Igaz, hogy a gabellán kívül nem létezett rendszeres házi adó, az elöljáróság viszont az új templom építési költségeinek megoszlását alapul véve, a vagyonosabb községi tagok „évi" 2000 forintját direkt adónak minősítette. Emlékezhetünk arra, hogy az érintettek 1863-ig - hasonlóan az átlagos jövedelmű izraelitákhoz - csupán az emelt gabellát fizették, hatósági felszólításra adták össze a nyolc évre vonatkozó 16000 forintot, aminek időközi kamatjától így elesett az építési alap. A szabad választáson csupán a vagyonosabb izraeliták vehettek részt, a többiek pedig hiába fizették az előírásoknak megfelelően a gabellát, ráadásul úgy, hogy egy részüknek kifejezetten csalódást okozott a megépült templom. A „direct adózó", tehát szavazóképes izraeliták sem voltak elégedettek a választási szabadság fenti értelmezésével, 1865. június 19én, a megjelent 140 választó többsége nem kívánt asszisztálni a jogtalansághoz és hatvanan már a voksolás megkezdése előtt elhagyták a községi ház termét. Az udvaron viszont pandúrok állták útjukat, valósággal összefogdosták az adott körülmények között választani nem hajlandó izraelitákat. A szemfülesebbeknek sikerült megszökni a Kádas utcai udvar hátsó, kerti kapuján és a Pece patak árkán keresztül. Az erőszakkal visszatartottak pedig - fegyverek árnyékában - végülis leadták szavazatukat. A pandúrok közreműködésével megválasztott elöljárók és képviselők - csekély számú kivétellel - a korábbi vezetőségből kerültek ki, a „szabad" választás tehát nem változtatott az 1850-es, 1860-as évek gya30 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/d. 1662/1864.