Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Kapusi Krisztián: Hitközségi konfliktusok és az izraelita skizma időszaka Miskolcon (1850-1875)

Zsidóság a rendi társadalom alkonyán A polgárosodás következtében az egyéni identitásban mindenekelőtt az anyanyelvi és a nemzeti hovatartozás vált hangsúlyossá, a vallásos felekezetiség pedig fokozatosan elveszítette a klasszifikáló tényezők közötti évezredes hegemóniáját. A hitnek, mint besoroló kategóriának a szerepvesztése különösen súlyos következményekkel járt az eredendően népvallást hordozó zsidóság történetében. A rendi érában egyetlen alapvető döntésre épült a galutban élők hétköznapi stratégiája: zsidónak maradni, beérve a korlátozott lehetőségekkel, vagy a kikeresztel kedés révén megsokszorozni az egyéni érvényesülés esélyeit. A helyzet viszonylagos egyértelműségét tükrözve, a közjog Európa-szerte idegen etnikumnak, „natio Hebraica"-nak tekintette a zsidó közösségeket.

3 A felvilágosodás aztán az európai politikai gondolkodás látóterébe hozta az egyenlőség igényé és kérdéseit. A kontinens uralkodó elitjei a zsidó emancipációt különböző módozatokban képzelték, többfelé írott, vagy hallgatólagos feltételekhez kötötték az eredendően filantróp törekvést. A. keresztény környezet elvárásaiból fakadóan, a jogkiterjesztés nem váltott kiosztatlan lelkesedést zsidó oldalról, az emancipáció feltételei tovább bonyolították a modern problémát. A zsidó közösségeket és egyéneket, a megválaszolandó kérdések spektruma felölelte az anyanyelv, a hit, a szokások dilemmái mellett a hétköznapi élet oly általános problémáit is, mint a szombati nyitva tartás, vagy az iskolai menza identitásbéli következményei. A liberális szempontból pozitív, 19. századi jogkiterjesztő éra így válta hazai zsidóság múltjában a lelkiismereti gyötrődés és az intézményes szétválás korává. Magyarországon az 1850-es évektől vált antagonisztikussá az ortodox-neológ szembeállás. A társadalmi és vallási különbségek együttesen és több irányban hatva tették kivételesen bonyolulttá a zsidó modernizációt, ezért célszerűtlen és talán lehetetlen is az ellentétek gyökerét egyetlen főágban megragadni. Félrevezető az ortodoxiát keleti, a neológiát pedig nyugati eredetű izraeliták szellemiségeként interpretálni, hiszen a hazai zsidóság egyetemesen, közvetlenül vagy áttételesen (előbb a cseh, morva, osztrák részekre költözve és onnan Magyarországra települve) a lengyel-orosz, kelet-európai askenáz kultúrkörből származott.

4 Lakóhelyi hatásokban már valóban számottevő volt a különbség, a vidéki élet inkább a hagyományok követésének, a városi közeg pedig az 3 Gyurgyák J., 25. p. 4 Gyurgyák }., 29. p.