Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Kapusi Krisztián: A gyermek Ferenczi Sándor és családjának miskolci története

Eibenschütz Róza merev nevelői beállítottságát mégsem volna igazságos elítélni s különösen szerencsétlen a jóindulatú apa antitéziseként interpretálni. Ferenczi Bernát a 19. század nyolcvanas éveinek „befutott" miskolci polgárai közé tartozott. Üzletének köszönhetően, a neve ott volt a város virilistáinak sorában. Koncerteket szervezett, írásai jelentek meg a Borsodmegyei Lapokban, mondhatni, hogy a helyi közélet prominens személyiségének számított. Ifjúéveiben viszont a szorgalma, kitartása és takarékossága alapozta meg a későbbi karriert. Felesége éppen ezen tulajdonságait igyekezte közvetíteni a gyermekeik felé. Szigorúsága sugalmazta, hogy az aktuális jóléthez önuralommal, nélkülözéssel, kemény munkával vezetett a család útja. A Ferenczi gyerekek többsége művelt, megbecsült emberré nőtt fel, s ebben a szülői háttér szerepe vitathatatlan. Károlyról (született. 1877. február 17-én) már szóltunk: a könyvesbolt vezetőjeként, a Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként a miskolci közélet jelentős alakja volt a 20. század első felében. Sándornak a két legszeretettebb testvére is sokra vitte.

62 A család elsőszülöttje, dr. Ferenczi Henrik az ügyvédeskedés mellett újságírással, lapszerkesztéssel is foglalkozott, egy időben ő volt Borsod vármegye árvaszékének a helyettes elnöke. Gyermekként a zenei tehetségével tűnt ki és Sándor talán azért is érezte hatványozottan közelinek Henrik bátyját, mivel ő maga is igen muzikális volt. Jobban szerette azonban Zsigmondot, aki felnőttként, a mérnöki végzettségével Berlinben telepedett le és a Papier-Zeitung szerkesztőjeként öregbítette a család hírnevét.

63 Öccsével együtt lelkes természetjárók voltak. Sándor bécsi, egyetemista éveivel párhuzamosan, Zsigmond vegyészként egy stájerországi papírgyárban dolgozott. Szabadságaikat összehangolták és sokat kirándultak, hegyet másztak.

64 A századelő (20. sz.) polgári világa felfedezte a sportolás, a friss levegő áldásos hatásait. A Bükk keleti lábainál nevelkedett Ferenczi fiúk Miskolcról elkerülve megőrizték vonzódásukat a természethez. Az ifjú orvos első publikációja éppen a turistaság testi és mentális hasznosságát propagálta, mondván, hogy például hegymászás „közben a test összes izmai részarányosán dolgoznak (...) elmaradt a gyárok robaja (.. és) semmi sem kínál több esztétikai élvezetet, mint a hegyek világa".

65 « HARMAT P. 1994. 28. p. 63 Reggeli Hírlap, 1935. XLIV. évf. jan. 20. 64 HARMAT P. 1994. 33. p. 65 FERENCZI S. 1897. „A turistaság lélektanáról". In. (szerk.) Mészáros J. 1999. 21-24.