Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Sándor István: Egy országgyűlési képviselő Miskolc szolgálatában. (Horváth Lajos 1860-as, 1870-es évekbeli közéleti tevékenységéből)

megtételével. Ebbe, főbírói indítványra, a két országgyűlési képviselőt is beválasztják. 46 1869. szeptember 29-én Lónyay Menyhért pénzügyminiszter hiva­talos útja során Miskolcon is keresztül haladt. A négy nappal korábban összehívott rendkívüli közgyűlés arra a kérdésre kereste a választ, ho­gyan lehetne ezt az átutazást a város javára felhasználni. Ezért a fogad­tatásának megszervezését feladatul kapó küldöttség mellé egy másikat is választott, amelyet a kötelező tisztelgés mellett a Pénzügyminisztéri­umnál folyamatban levő városi ügyek szorgalmazásával bízott meg. Ezek közül a testület legfontosabbnak a kamara és a város közötti per mielőbbi egyezségre fordítását tartotta, vagyis éppen azt, amin Horváth is a leginkább munkálkodott. Nem csoda hát; hogy a képviselőtestület őt is kiküldte. 47 A miniszter előtti tisztelgés és ügyszorgalmazás egyaránt megtörtént, s mindkettő kedvező fogadtatásban részesült. A vásártartási mellett a kisebb korcsmáltatási jog is a diósgyőri ki­rályi koronauradalom tulajdonához tartozott. Ezt is, csakúgy mint a má­sikat, háromévi rendszerességgel bérbe adta. Ennek a haszonbérbe vé­tele Miskolc számára szintén fontos anyagi (és elvi) kérdés volt. 1871. szeptember 9-én kerül a képviselői közgyűlés elé az államjavak igazga­tójának rendelete, mely kimondja, hogy minden bérlő és albérlő csakis a koronauradalmi serházban készített sört mérheti ki, és kimérésre is csu­pán innen vásárolhat. A leirat szerint a rendelkezés egy pontban össze­foglalva bele kell hogy kerüljön abba a szerződésbe, amely a kisebb korcsmáltatási jog bérletét 1870. november elsejével Miskolc városának adta. Amíg ez meg nem történik, addig a bérleti jog felfüggesztésre ke­rül. A képviselőtestület a rendeletet törvénybe ütközőnek tartja és elha­tározza, hogy közvetlenül a Pénzügyminisztériumhoz fordul ellene. Az ülésen jelenlevő Horváth Lajost megkérik, hogy a minisztériumnál te­gyen meg minden tőle telhető lépést és pártolja a feliratot, ő pedig „mint mindig úgy most is szíves közbenjárását felajánlá". 48 Hogy a város által mindig is nagyra tartott befolyása ez esetben eredményes volt-e, vagy sem, azt - úgy látszik - a jegyző nem tartotta érdemesnek följegyezni. Az azonban bizonyos, hogy a kisebb korcsmáltatási jog haszonbérlete Mis­kolc város kezén maradt, hiszen másfél évvel később a közlés éppen ar­ról tárgyal, hogy azt ismét alku útján, vagyis a szabályos árverések

Next

/
Thumbnails
Contents