Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltáros a XIX. században. Adalékok Borsod vármegye levéltárának a XIX. századi történetéhez

Kún Ábrahám hosszú levéltári működése alatt meg kell említeni néhány rendkívüli eseményt a levéltár életében. Az egyik, hogy 1868-ban visszakerültek a levéltárba az abszolutizmus idején a Nemzeti Múzeumba szállított megyei tulajdont képező ereklyék: a drágakövekkel kirakott díszbuzogány, ezüst emlékérmék, zászlók. A másik ilyen ügy az ún. Szalay-féle iratok visszakerülése volt. 1872ben Lévay József főjegyző Pesten hallotta, hogy Szalay Zsigmond pesti lakos, volt minisztériumi tisztviselő, csődeljárása során a lefoglalt iratok között számos olyan 16-18. századi eredeti okirat volt, ami valószínűleg Borsod vármegye levéltárából került ki.

52 Az iratokat lefoglalták és árverésre akarták bocsátani, de a megye bejelentette igényét az anyagra. Kún Ábrahám részt vett a pesti tárgyaláson, az iratok beazonosításában és végül 1876-ban visszaszállította ezeket Miskolcra. A jóval később összeállított részletes jegyzék 155 darab iratot sorol fel, többségében XVIIXVIII. századi keltezésűt, de köztük volt például Beatrix királyné decrétuma 1483-ból is. Találhatóak közöttük Thököly, Rákóczy iratok, Borsod vármegyei utasítások is.

53 Kún Ábrahám beazonosította és eredeti helyükre helyezte az iratokat. (Sok iratról a levéltári jelzet ki volt vágva!). Hogy miként kerültek ezek az iratok Szalay Zsigmond kezébe, aki 1854től császári hivatalnokként működött Miskolcon, azt semmilyen kutatás nem tudta kideríteni. Maga a vádlott a bírósági tárgyaláson azt állította, hogy Kazinczy Gábortól kapta az iratokat, akinek a birtokában akkor még jelentős mennyiségben volt hasonló anyag.

54 Érdemes megemlékezni röviden ennek az időszaknak a levéltári segédeiről, elsőként Berger Lőrincről. Azon kevés levéltári alkalmazott közé tartozott, akinek főbb vonalakban ismerjük életét, köszönhetően Kún Ábrahámnak, ki halálakor összeállította életrajzát. Az 1802-ben született Berger katonai pálya után 1850-ben került a vármegyéhez díjnokként, 1862-től pedig a levéltárba lett beosztva somoknak, majd levéltári segédnek. 1873-ban 71 éves korában halt meg. Helyét még ez évben Czakó István levéltári segéd foglalta el, aki egészen 1902-ig, nyugdíjba vonulásáig látta el ezt a feladatot. Czakó vármegyei kiadóként dolgozott korábban. Czakó István nevéhez fűződik az 1870-es, 1880-as évek közgyűlési mutatóinak elkészítése, közgyűlési jegyzőkönyveinek tisztázása. 2b