Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltáros a XIX. században. Adalékok Borsod vármegye levéltárának a XIX. századi történetéhez

1877-ben a levéltári személyzet segített az országgyűlési képviselőválasztók névsorának betűrendbe szedésében, a választói névjegyzékek összeállításában. Ez a munka később is rendszeresen megjelenik a levéltári munkajelentésekben. A közigazgatási iroda elfoglaltságára hivatkozva az alispán gyakran foglalkoztatta a levéltári írnokot is ilyen jellegű munkával. Az 1880-as évekre érzékelhetően megnőtt a levéltári ügyfélforgalom és háttérbe szorult a hagyományos levéltári tevékenység. Általában évente 400-700 között mozgott az ügyfelek száma és 150-200 hivatalos megkeresés volt.

50 1867-től a vármegyei levéltárak a belügyminisztériumhoz tartoztak, mint a „ közigazgatás iratemlékeit őrző intézmények". Amint az eddigiekből kitűnik a főhatóság szakmai kérdésekkel nem nagyon foglalkozott. 1872-ben az ország vezető levéltárosai kezdeményezésére azonban csak összehív egy szakmai ankétot, aminek témája a levéltárügy néhány aktuális kérdése volt. A Pauler Gyula vezette levéltárosok - látva a megyék szakszerűtlen levéltár vezetését -, azt javasolták, hogy a megyei levéltárak kerüljenek egy levéltári felügyelőség alá, amit az új Országos Levéltár irányított volna. A terv azonban nem valósult meg. A belügyminisztérium ezután tett néhány kísérletet a vármegyei levéltárak állapotának felmérésére. Az 1880-ban kiadott körlevél azonban elsősorban külsőségekre (polcok, szekrény felmérése, 1526 előtti oklevelek) vonatkozott.

51 Kún Ábrahám 1880 júliusában készítette el Borsod vármegye levéltárának első, többé-kevésbé részletes ismertetését négy oldalon. Ez elsősorban a már ismert elhelyezési körülményeket taglalja, majd pár mondatban tér csak ki a Mohács előtti oklevelekre, az 1848/1849-es események okozta károkra és a selejtezésre. Az 1870-es, 1880-as években egyre több jele mutatkozott annak, hogy a levéltár, mint történelmi emlékek őrző helye, a kutatás műhelyévé is válik. 1871-ben Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága fordul a megyékhez, hogy mérjék fel az őrizetükben lévő történelmi emlékeket, mint pl. országgyűlési iratokat, követi utasításokat. Kún Ábrahám csak 1790-től készíti ezt el, aminek a teljes anyagra való kiterjesztésére a főjegyző felszólította. A végleges kimutatás - ha egyáltalán elkészült - nem maradt fenn a levéltárban. s° B.-A.-Z. m. Lt. IV. 825. 28. k. 40. k. sí 18684/1880. sz. BM. rend.