Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltáros a XIX. században. Adalékok Borsod vármegye levéltárának a XIX. századi történetéhez

magas, világos szobák vasredőnyökkel, az ajtói vassal voltak megerősítve.

47 Ezzel szemben a pince, ahová az összes többi iratot lehordták teljesen alkalmatlan volt iratok tárolására. A levéltáros kérvényeire többször is a közgyűlés elé került a volt fióklevéltár szobáinak visszaszerzése, de minden alkalommal hiába. „ Ennél fogva - írta Kún Ábrahám 1880-ban egy belügyminisztérium részére készített jelentésben - kívánatos volna, hogy építtetnék egy olyan új, különálló épület, melyek egymással összefüggő s karzatokkal ellátandó osztályaiban együttesen, faj és évrendben helyeztetnék el az iratok, azoknak rendbentartása, őrizése és kikeresése kényelmesebben és a közlekedő közönség kívánatára gyorsabban eszközölhető lenne."

48 ( A 120 évvel ezelőtt megfogalmazott cél még ma sem valósult meg!) A fennmaradó leltárakból megismerhetjük a levéltári helyiségek berendezését is. A fő és korábbi fióklevéltárban megfelelő számú asztal, festett fa állvány, zárt szekrény állt rendelkezésre, de a pincében csak gyalulatlan fa állványok voltak. Az is egyértelmű, hogy évekig semmilyen fejlesztés nem volt az eszközökben. Még a 3 forintba kerülő 6 db törülköző árát is többször kellett kérnie a levéltárnoknak, hiszen azok 8 évi használat után teljesen kikoptak, mert „az poros iratok és könyvek közötti kutatások folytán naponként kerülhetetlenül igényeltetnek."

49 A kedvezőtlen körülmények s a más irányú feladatok ellenére is a negyedéves és éves jelentésekből folyamatos, komoly levéltári munka tűnik ki. 1867-1870 között a különböző hivatalok eddig szétszórtan elhelyezett segédkönyveit és jegyzőkönyveit összerendezték, megfelelő feliratozással látták el. Elkészült hét év megyei jegyzőkönyveinek tisztázata, kilenc évhez személy, tárgy és helymutató, a szolgabíróságok peres ügyeihez 27 darab mutató. A következő évektől folyamatosan haladt a hiányzó közigazgatási és törvénykezési mutatók készítése. Ennek eredményeképpen 1872-re elkészültek a mutatók és jegyzőkönyvi tisztázatok az 1861-ig terjedő iratokhoz. Megkezdődött az évtizedek óta rendezetlen iratok reponálása is. 1875-ben a pince északi falánál elhelyezett közigazgatási- szolgabírói iratok „rothadásnak indultak", átpakolták ugyan őket a szárazabb oldalra, de az iratokban már maradandó kár keletkezett.