Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Richvalszki Éva: A polgári lakáskultúra jellemzői Miskolcon a XIX. század második felében

ami középértéknek felel meg a többi adathoz viszonyítva. Ez a mennyiség kb. 4-5 fős családokat jelent, tehát csak a szülők és a gyerekek, vagyis két generáció lakik együtt. Miskolcon sem alagsori, sem padláson lévő lakások sincsenek, és a félemeleti lakások száma is elenyésző (2). A legtöbb lakás a földszinten helyezkedik el, s emellett még az első emeleti otthonok száma jelentős. A helyiségek vonatkozásában két számot emelek ki: azt, hogy a lakások hány százalékában található meg a cselédszoba, ill. a fürdőszoba. Az előbbit azért tartom fontosnak, mert a középpolgári életmód egyik elhagyhatatlan jellemzője volt a bennlakó, mindenes cseléd. Bár fontos itt megjegyezni, hogy a cseléd sokszor a konyhában aludt, tehát a cselédszoba hiánya nem jelenti a cseléd hiányát. A fürdőszoba megjelenése a modernizáció egyik jele a lakáskultúrában. A 9889 miskolci lakásból 324-nek volt cselédszobája (3.2%), 107nek volt fürdőszobája (1.07%). Ugyanezek a mutatók Budapest estében így alakultak: cselédszoba a lakások 14.7%-ában, fürdőszoba 15.9%-ában volt. A két közelebbi városnál, Kassánál és Debrecennél szintén magasabbak az előfordulási arányok, mint Miskolcnak Kassánál: 4.2%, ill. 2.8%, Debrecennél: 4.0%, ill. 1.5%. Egyedül Kecskeméten kevesebb a fürdőszobák száma, mint Miskolcon. A lakószobák bíitorzata A miskolci polgári lakásokban megjelent bútortípusok felsorolásánál elsődlegesen a végrendeleteket használtam fel, emellett segítségemre voltak a hirdetések és a visszaemlékezések is. A bútorokat Fügedi Márta nyomán, funkciójuk szerint csoportokra osztva vizsgáltam. A végrendeletekben a leggyakrabban a nyoszolyát és az ágyat említették meg. Nem tudjuk pontosan, mi volt a két fekvőalkalmatosság közötti különbség és azt sem, hogyan néztek ki.

18 Annyi derül ki a végrendeletekből, hogy voltak „poliruzott" nyoszolyák is. Nem lehettek különösebben értékes vagy különleges bútordarabok, mert általában a cselédre, szolgálóra vagy a házikisasszonyra testálták. Abban az esetben, ha a végrendelkezőnek még volt kiházasítatlan gyermeke, akkor természetesen a hajadon leány, ill. a nőtlen fiú örökölt ágyat is. Az asztalosok a nyoszolyákon kívül „founirozott és tömör keményfa-ágyakat" kínáltak.

19 Többféle fából készítettek bútorokat, pl. Bozena Némcova miskolci háziasz18 vö. FÜGEDI M. 1991.172-173. pp. 19 Borsodmegyei Lapok 1890/24. sz.