Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Fazekas Csaba: Borsod vármegye állásfoglalásai a vegyes házasságok ügyében

vonni akaró kezdeményezésekkel kapcsolatos értékelés egyértelműen Palóczy László munkája, aki az ellenzék egyik népszerű vezérszónokaként az országgyűlés üléstermében is gyakran hívta fel magára a figyelmet a felekezeti jogegyenlőség gyakorlati megvalósítása mellett kardoskodó beszédeivel. Az 1840. év második fele illetve az 1841. esztendő rendkívül mozgalmas közéletet talált az országban. Elég ha csak arra utalunk, hogy 1841 elején elindult Kossuth szerkesztésében a Pesti Hírlap, új eszközt és irányt adva a reformmozgalomnak, a Széchenyivel folytatott „Kelet népe"-polémia a közvélemény egészét megmozgató programvitát eredményezett, Szatmárban 12 pontba sűrítve megszülettek (majd ugyanott meg is buktak) a polgári átalakulás átfogó politikai programpontjai stb.

7 A vegyes házasságok ügye ebbe a mozgalmas közéletben különös hangsúlyt kapott. Csak a véletlen hozta úgy, hogy a vegyes házasságok áldásmegtagadásával kapcsolatos egyházi álláspont egyik legelső protestáns kárvallottja épp az ellenzék egyik legnépszerűbb személyisége, Kossuth Lajos lett. Az általa felkeresett pesti plébános ugyanis reverzálishoz akarta kötni a katolikus Meszlényi Teréziával kötendő házassága megáldását. Az 1840. augusztus 27-én tartott Pest megyei közgyűlés felkarolta Kossuth ügyét és megyei sérelemnek minősítette az esetet, az egyház eljárását törvénytelennek minősítette, s a passiva assistentiát gyakorló papokkal szemben peres eljárást és büntetést helyezett kilátásba. Kossuth szenvedélyes hangvételű szónoklatban mutatott rá arra, hogy az egyház éppen akkor, „midőn hegedni kezdenek a viszálkodás sebei" nemcsak durván beavatkozik az emberek magánéletébe, saját felekezeti érdekei miatt (vagyis azért, hogy a születendő gyermekek katolikus nevelésének biztosításával növelje befolyását a protestánsok rovására) visszaél a házaspárok érzelmeivel, megalázó helyzetbe hozza őket stb., hanem törvénytelenséget is elkövet. A sok vitára okot adó, állandó hivatkozási alapnak használt hatályos 1791/26. tc. 15. §-a ugyanis kimondta, hogy vegyes házasságot ugyan csak katolikus pap előtt szabad kötni, az elé azonban a pap semmilyen módon akadályt nem gördíthet, s ha az apa protestáns, a gyermekek „követhetik" apjuk vallását.

8 A közgyűlés végül az uralkodóhoz intézett feliratot fogadott el, melyben az 7 Az időszakról ld. részletesen például: VARGA J. 1980., a szatmári 12 pont borsodi fogadtatásáról: RUSZOLY J. 1991. 83-89. p. s MT. 1740-1836.178-179. p.