Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Dobrossy István: A miskolci görög-ortodox közösség XVIII-XIX. századi görög és magyar feliratú síremlékei

és síremlékeknek is. Az egykori közismert családok (pl. Dadányi) leszármazottait még a 20. század 60-70-es éveiben is ebbe a kertbe temették. Minden bizonnyal különlegességnek számít, hogy a templom belső fala egy urnát őriz: Popovics Konstantin protoierej, miskolci orthodox paróchus maradványait helyezték el a névvel, évszámokkal ellátott márványlap mögött. Az egykori kompánia-helyeken fellelhető síremlékek száma is árulkodik a közösség nagyságáról, tehetősségéről, jóllehet csak ebből a tényből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. A másik érdekességet az kínálja, hogy milyen időszakot jellemeznek ezek az emlékek, s mikortól jelenik meg a márványemlék állításának szokása. Nem kétséges ugyanis, hogy a görög közösségek tagjait ezt megelőzően is eltemették, sírjukat valamilyen emlékkel megjelölve minden településen. Füves Ödön feldolgozása szerint Buda, illetve Pest kereskedő közösségeinek összesen 53 emléke maradt. A Török Birodalom, Havasalföld, Erdélyi Fejedelemség, Magyar Királyság területén folyó tranzit kereskedelemben kiemelkedő szerepet vállalt Brassó soknemzetiségű kereskedelmi közössége. Emléküket 35 görög síremlék idézi. Pest és az európai központnak számító Bécs között fontos hely volt Komárom. Itt 25 síremlék meglétéről szólnak a leírások. Az Alföldön Kecskemétnek volt megkülönböztetett szerepe. Az itteni kompánia 19 tagjának maradt emléke az utókorra. A Magyar Királyság északi területein az egri és a miskolci kompániák voltak a legjelentősebbek, s egymással is szoros kapcsolatokat ápoltak. (Ennek egyik lehetséges oka, hogy a gazdagabb kereskedők szintén moszhopolisziak voltak.)

3 Egerből 23 sírkő megmaradását említi Bihari József. Miskolc 17 darab síremlékével így az ötödik lehet abban a sorban, amely a számszerűség alapján próbál következtetéseket levonni. A Hegyalján és a történeti Zemplén vármegye területén, így Tokajban, Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen is működött görög közösség, de temetőiről, síremlékeiről nincsenek ismereteink. Prosser Piroska idézett munkájában 1757-ből írja le az első, 1828-ból pedig az utolsó görög feliratot. Kronológiai sorrendjéből az derül ki, hogy 1799-1805 közötti időből maradt meg a legtöbb emlék, az 1830-as évektől - egy-két példától eltekintve - szórványosak és egyediek a síremlékek. Érdekes, hogy viszonylag korai síremlékegyüttes Komáromból ismeretes, s ez az 1757-1780 közötti időszakra vonatkozik. Úgy tűik, 3 BIHARI J. 1959. 250-254. pp.