Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Dobrossy István: A miskolci görög-ortodox közösség XVIII-XIX. századi görög és magyar feliratú síremlékei

hogy a hűségeskü letételének nem volt különösebb jelentősége ugyanis 1774-től, nem szaporodnak számottevő mennyiségben ugyanis a sírjelek. A 18. század utolsó évtizede és a 19. század első évtizede viszont a balkáni kereskedők életében egyértelműen a fénykort jelöli. Miskolcon az első datált sírkövek is a „fénykort" idézik, hiszenl783-ban és 1784-ben tűnnek fel.

4 A miskolci egyházi anyakönyv szerint az első temetés 1726-ban történt, s ezt a következőképpen írták be, görög nyelven: „Isten szolgája, a miskolci Athanasziosz Muszae, miután vétkeit előttem, Theodosziosz szerzetespap, a Szent Naum egyházközség paróchusa előtt meggyónta, részesült a legtisztább titokban, eleget tett a közös kötelezettségnek és eltemettetett a Mindszenti temetőben. 1726. május 15."

5 Az ezt követő tíz temetés időrendi sorrendje a következő volt: 1734,1736,1740,1741,1750, 1755, 1756, 1757, 1759, 1759. Az a tény, hogy évente egy-egy temetésre került sor az 1760-as évekig, s közöttük már gyermek is előfordul, kislétszámú társaságra utal, másrészt arra, hogy voltak olyanok, akik tartósan megtelepedett, családos életet éltek közülük. Az első halottak nevei is bizonyítják a macedóniai származást, de azt is, hogy a magyar összeírások már „átkeresztelték", „átértelmezték" neveiket úgy, hogy az a helybeli lakosság által kimondható és leírható legyen. Az első családnevek az alábbiak: Muszae, Carcaraki, Simse, Bulcsusz, Vajacsisz, Sztammulisz, Belaurisz, Kasztoriánosz, Zitiri, Bakalisz, Cabikosz, Vidakovics, Vrite, Koszmiszki, Koka, Dadani, Zsupanosz, Beliáni.

6 Ezek közül néhány családnév kihal (Muszae, Vajacsisz, Vrite), néhány „magyarosodik" (Beliáni = Belányi, Dadani = Dadányi, Zsupanosz = Zsupán), néhány változatlanul tovább él generációkon keresztül (Koszmiszki). Olyan esetekben, amikor településnévből lesz családnév, a megtelepedés első évtizedeiben szintén találkozunk (Kasztóriából - Kasztoriánosz, Grabovából - Grabovszki, Grapposzki lesz). A Miskolctól ekkor még független Mindszent település katolikus temetőjének keleti végében 1726-1782 között 56 embert temettek el. A hely kijelölésében az is szerepet kaphatott, hogy a temetőt a mindszenti római katolikusok számára ekkor nyitották meg. Knauz Nándor az ekkori plébánosról, cserneki Dessewffy Elekről a következőket írja: „Halottak anyakönyve ezen lelkész alatt még nem volt, csak második utódja fogott 4 PROSSER P. 1942. 7. p. 5 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 380. p. « B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 381-383. pp.