Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Dobrossy István: A miskolci görög-ortodox közösség XVIII-XIX. századi görög és magyar feliratú síremlékei

A miskolci görög-ortodox közösség XVIII-XIX. századi görög és magyar feliratú síremlékei DOBROSSY ISTVÁN Azoknak a városoknak a temetőiről, görög nyelvű síremlékeiről, ahol a 18-19. században jelentősebb létszámú balkáni kereskedő közösségek éltek, számos feldolgozás jelent meg, de mindössze kettő volt, amely a viszonylagos teljességre törekedett. Prosser Piroska 1942-ben megjelent kétnyelvű munkája hat város (Budapest, Kecskemét, Komárom, Miskolc, Szentendre és Vác) 177 darab síremlékének szövegét tette közzé.

1 Füves Ödön 1966-ban pedig Tesszalonikiban jelentette meg a magyarországi görög sírfeliratokat. Saját kutatásait kibővítette az addig megjelent irodalmi adatokkal, s így 13 város (Balassagyarmat, Brassó, Budapest, Eger, Győr, Kecskemét, Komárom, Kovászna, Miskolc, Nagykanizsa, Ráckeve, Szentendre és Vác) akkor még meglévő 191 darab márványsíremlék szövegét publikálta.

2 Az azóta eltelt három és fél évtized alatt újabb kataszter nem jelent meg, így pontosan nem tudjuk, hogy jelenleg hány darab 18-19. századi síremléket őriznek a templomkertek, vagy önálló temetők. Abban mindkét kiadvány megegyezik, hogy Miskolcról, s csakis a templomot övező kertből 17 síremlék szövegét ismerik. Ennél lényegesen többről van tudomásunk. Ismerjük azoknak a neveit, akiket a templom körül temettek el, de az első datált sírkő 1783-ból maradt meg. 17831851 között 14 darab névvel, dátummal ellátott sírkövet ismerünk, 4 darabnak az olvasata bizonytalan. A templomot jelenleg is nagy számban veszik körbe fekvő márványlapok, tumbák is, de feliratuk elmosódott, olvashatatlan. Nem tudjuk megválaszolni azt a kérdést, hogy 1851 után történt-e olyan temetés, ahol görög nyelvű emlékjelet állítottak a halott tiszteletére. Az csupán a miskolci közösség és a várostörténet számára fontos, hogy a 19. században három temetkezési helye is volt a macedovlach, vagy arumen egyházközségnek. Ezek közül kettő már nyomtalanul eltűnt, csak helye azonosítható. A negyedik - a templomkert - az asszimilálódással párhuzamosan adott helyet magyar nyelvű sírfeliratoknak, 1 PROSSER P. 1942. 1-51. pp. 2 Ö. FÜVES 1966. 296-347. pp.