Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Gyulai Éva: A tapolcai (Borsod m.) egyházi uradalom a XVIII. században

kocsmáros alakította át raktárnak. 39 Az országút melletti mindszenti fo­gadó emeleti traktusán 4 szoba szolgálta ki az utasforgalmat, de az Arany Bárány is inkább kocsmájával hajtott hasznot, mintsem a szállo­daüzlettel. Az apátsági fogadók közelében ugyanis kamarai és városi fo­gadók feküdtek, a Piac utcai kúriával szembeni saroktelken a város „Fe­kete Sas" nevű szállodája, s nem sokkal távolabb feküdt a híres Korona Szálló, míg a város Mindszenti kapujánál épült fel a „Zöldfa" fogadó, előbb a város, majd a Kamara kezelésében. Ezekkel a kor vendéglátásá­nak általános színvonalán álló szállókkal nem vehették fel a versenyt a tapolcai apát miskolci intézményei. A tapolcai apát kocsmáinak számadásai külön kezelték a sör eladásá­ból befolyt bevételt. A sört a 18. század első évtizedei óta helyben, a mindszenti serfőzdében főzték. Ezt az ugyanott folytatott pálinkafőzés­sel együtt az uradalom árendába adta, 1731-ben Andreas Steininger ser­főző 275 rhénes forintot fizetett az üzem bérletéért, majd a kimért sör minden egyes hordója után is pénz járt az uraságnak. 40 A serfőző épüle­teinek karbantartása, felszerelése az uradalom kötelessége volt, az üzemhez még kút is tartozott. A serfőzde funkciója a miskolci urasági kocsmák kiszolgálása volt, akárcsak a város másik hasonló üzeméé, amely a 18. század közepétől kamarai tulajdonban a diósgyőri uradalom kocsmáit látta el az egyre népszerűbb városi itallal. 1810-ben már 450 fo­rint bérleti díjat fizetett érte az akkori serfőző mester, Lonovits János. 41 A malmok, italmérés, pálinka- és serfőzés, kocsmák és fogadók a legna­gyobb haszon reményében Miskolcon és a vele egybeépült Mindszenten koncentrálódtak, de az uradalom összes többi birtokán is voltak kocs­mák, távolról sem szolgáltatva azonban ugyanazt a magas hasznot, mint a miskolciak. Apátsági tulajdonban volt Görömböly határában, a pesti országút mellett a vidék egyik leghíresebb kocsmája, a „Bukanc", ahol a 19. század elején 44 hordó bort mértek ki egy évben 176 forint évi ha­szonnal. 42 Az uradalom valki birtokán, a Tisza és mellékfolyói, morotvái köze­lében a bencés szerzetesek a középkorban virágzó allodiális halgazdál­kodást folytattak, de a jobbágyok kötelesek voltak ezen felül is minden halfogásból a legnagyobb és legjobb halakat az apátságnak adni. 43 A hó­39 INVENTARIUM 1743. « CONSCRIPTIO 1731. Miskolc, Mindszent 41 CONSCRIPTIO 1810. Mindszent 42 CONSCRIPTIO 1810. Görömböly « URBÁRIUM 1578. (Valk) Vö: KUBINYI A. (szerk.) 1996. 208-209. pp.

Next

/
Thumbnails
Contents