Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

közepes rendű közt lévő és egy jeles és közepes rendű közt lévő tanuló volt az iskolába. Huszonhét tanuló pedig valamilyen okból nem kapott minősítést. Ha vizsgálatunkat alosztályokra bontva folytatjuk, azt tapasztaljuk, hogy a szintaxistáknál az elégséges rendűek vannak túlsúlyban, a grammatistáknál a közepes rendűek, a principistáknál a jeles rendűek, a nagyobb parvistáknál a közepes rendűek, a kisebb parvistáknál a jeles rendűek, a deklinistáknál pedig a közepes rendűek. Az 1771/72-es állapotokat figyelembe véve negyvenhat jeles rendű, huszonhat közepes rendű, tizennégy elégséges rendű, tizennyolc elégséges és közepes rendű közt lévő és nyolc jeles és közepes rendű közt lévő tanuló volt az iskolában. Hét tanuló nem tette le a vizsgákat. A fentieket alosztályokra bontva a következő eredményeket kapjuk; a szintaxisták közt a jeles rendűek vannak túlsúlyban, a grammatistáknál a közepes és elégséges rendűek közt lévők, majd mind a principistáknál, mind a kis és a nagy parvistáknál, mind a deklinistáknál a jeles rendűek. A Közölt adatokból jól látszik az iskolai színvonal fejlődése. Míg 1750-ben huszonheten nem vizsgáztak, addig 1771/72-ben csak hét tanuló maradt attól távol. 1750-ben az iskola átlageredménye a közepes volt, 1771/72-ben viszont, nagyobb követelmények mellett szembetűnő a jeles rendűek magas aránya és túlsúlya. Tudva, hogy belső forrásra, s szubjektív szempontoktól sem mentes értékelésen alapuló elemzés segítségével állt össze a fenti kép, mondhatjuk, hogy a miskolci iskola, főleg tárgyalt korszakunk harmadik időszakában, magas szellemi képzésben részesítette tanulóit. A fegyelmi élet és az oktatás színvonalának elemzése után fordítsunk figyelmet az iskolai lelkiségre. Részben egyszerű a dolgunk, hiszen milyen más lelkiség lenne egy minorita szerzetesek által vezetett iskolában, mint katolikus, azon belül pedig ferences. Részben nehéz, mivel tárgyalt korszakunkban a fentiek annyira természetesek voltak, hogy külön dokumentálásukra nem fordítottak gondot. S nem egyszerű magát a fogalmat sem értelmezni. A tanulók közt élő lelkiség dokumentálható területe az a munkásság, amit az ott működő Mária-egyesület végzett. Ezen kívül figyelembe lehet venni az előírt jámborsági gyakorlatokat, imákat is, mint amik egy adott lelkiséget fejeznek ki. A^már idézett iskolai törvények és szabályok előírják, hogy a vallás parancsainak megtartásával vasárnapokon és ünnepnapokon mind reggel, mind délután a tanulók kötelesek részt venni az istentiszteleteken. További kötelesség volt az is, hogy minden nap szentmisét kellett hallgatni, s havonta egyszer gyónni és áldozni kellett. Az előírások szerint a tanulók részére a rendház főnöke minden vasárnap délután a második órában köteles volt az oratóriumban szentmisét tartani a következő rend szerint: az első vasárnap a hónap szentjéről, a második vasárnap a jóra való buzdításról, a harmadik vasárnap a rend halottairól, a negyedik vasárnap a ház halottairól, vagy ha haláleset nem volna, a hibákról és a bűnökről véve a szentmisét. Az éves szertartási rendben a jelesebb