Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

gán szerzett érdemjegye alapján a gyenge tanulóknak járó „M" bejegyzést kapta. Szöveges jellemzése szerint „igen eszes, de hanyag, s meglehetősen jámbor". Ekkor tizennégy éves. Tanulmányait, legalább is ebben az iskolában befejezte, mert neve többé nem bukkan fel az osztálykönyvben. Az ismertetett pálya alapján láthatjuk, hogy adott esetben hét év alatt, mely magába foglalt egy osztályismétlést, pusztán csak lényegében elemi oktatásban is lehetett részesülni a miskolci iskolában. Ha nem vesszük szigorúan a jezsuita Ratio studiorum előírásait, s elfogadjuk a Miskolcon kialakult osztályrendet, azt mondhatjuk, hogy a vizsgált személy a mediae classis grammaticae osztály tananyagát sajátította el a hat, illetve hét év alatt, melyre rendes körülmények között két évnek elég kellett volna lenni. Miután láttuk, hogyan lehet a gimnáziumot hét év alatt félig elvégezni, nézzük meg Szabó János iskolai pályáját. Szabó János magyar származású nemtelen katolikus tanuló, aki a Szabolcs vármegyebéli Polgáron lakik. 1750ben mint nagyobb deklinista kezdte az iskolát tíz éves korában. Érdemjegye a nagy „A" volt, ami az elsőrangú tanulóknak járt. 1752-ben kisbb parvista. A magiszter által adott érdemjegye a kis „a", vizsgázni nem volt, amit az „abs" bejegyzés jelöl. Szöveges jellemzése szerint „több szorgalmat tanúsít, mint észt, hiszen nagyon szorgalmas, jámbor és ártatlan". Vizsgáját időközben letéve 1753ban nagyobb parvista. Mind a két érdemjegye a kis „a". Jellemzése alapján, mely azt mondja, hogy „jó képességű, de hanyag, egyébként engedelmes", jobb érdemjegyre is gondolhatnánk. 1754-ben principista. Ekkor mind a két érdemjegye a kis „a", mellyel ellentétben áll a szöveges jellemzés, mely szerint „jó képességű, hallgatag, jó logikájú", úgy vélhetnénk, hogy megérdemelte volna a nagy „A" érdembetűt is. Az ilyen esetek egyébként azt mutatják, hogy az értékelések következetlenek voltak. 1755-ben grammatista, mind a két érdemjegye a kis „a". Jellemzése a következő: „közepes képességű, dicséretes szorgalmú, tisztelettudó ifjú". Tizennégy éves. 1756-ban a szintaxia első évét végezte. A professzor kalkulusa a kis „a", vizsgajegye nincs, sem másmilyen bejegyzése. Jellemzése szerint „közepes képességű, jó szorgamú, tisztelettudó, hallgatag és megfontolt". A szintaxia második évét 1757-ben végezte tizenhat évesen. A professzor érdemjegye a nagy „A", ami a kiváló diákoknak jár. Vizsgajegye nincs, de a helyére bejegyezték, hogy a bizonyítványát kézbe kapta, ami azt jelenti, hogy tanulmányait Miskolcon befejezte. Jellemzése szerint „jó képességű, szorgalmas, engedelmes, alázatos és megfontolt". Mint látjuk, Bodó Antallal szinte azonos időben iskolába járó Szabó János a hét év leforgása alatt a teljes kisgimnáziumot kijárta. Tárgyalt korszakunk végefeléből is hozunk két példát, hogy az iskola fejlődéséről pontosabb képet kaphassunk. így bemutatjuk Bekény Károly miskolci nemes iskolai pályáját. Iskoláit 1762-ben kezdte a comparatisták alosztályában, ahol mind a két érdemjegye a nagy „A" volt. Egy évet és egy alosztályt kihagyva mint jó képességű 1764-ben a kisebb parvisták alosztályába járt. Itt eredménye romlott. A professzor értékelése szerint a gyenge és a közepes képességűek közt helyet foglalók cso-