Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

A bukás fogalmát nem ismerték a mai értelemben. Annyiszor járta a tanuló az adott osztályt amig el nem sajátította a tananyagot. Ha ez nem sikerült elküldték az iskolából. Az elemzések végén nagyon tanulságos lesz a datálható időszak első és második feléből két mintán bemutatni, hogy a fenti elemzés mennyire viszonylagos, s hogy a következtetések mennyire ingatagok, illetve, hogy a Liber cathalogi studiosorum alapján mennyire nem lehet egy rendező elv alapján egy adott értékelést végigvinni. Már csak azért sem, mert az akkori iskolaszervezés sem volt következetes sem osztályaiban, sem évfolyamaiban, sem értékeléseiben. S láthatjuk azt is, hogy hogyan lehet egy gimnáziumnak mondott iskolában egy időben elemi oktatásban részesülni és akár gimnáziumi képzést is megszerezni. A korszak első feléből álljon itt Bodó Antal kissé regényes iskolai pályája. Bodó Antalról tudjuk, hogy magyar származású nemes, aki a Borsod vármegyében fekvő Csaba helységben lakik. Iskolai tanulmányait 1749-ben kezdte. Ekkor még csak a nevét találjuk fel a Liber cathalogi studiosorum-ban. Nem tudjuk, hány éves volt az iskola elkezdésekor, milyen alosztályban kezdte tanulmányait, mivel a neve a „legistarum etc." alosztályok alatt szerepel, s így lehetett alfabetista, sillabista vagy legista is. 1750-ben még mindig csak a puszta nevével találkozunk, s mivel ez az év a Liber cathalogi studiosorum-ban kétszer lett felvéve, nevével is kétszer találkozunk; egyszer a „legistarum", másszor a „legistarum et syllabistarum" alosztályok alatt. Elfogadhatónak látszik az a feltételezés, hogy 1749-ben mint sillabista került az iskolába, majd 1750-ben legista lett. Ezekből az évekből ennél több információ nincs a vizsgált személyről. 1751ben a kisebb deklinisták alosztályába járt. Megtudjuk róla, hogy kilenc éves, katolikus, magyar nemes, s hogy a Borsod vármegyebéli Csabán lakik. Érdemjegye a nagy „A", tehát jó tanuló volt. 1752-ben a deklinisták közt találjuk. Tíz éves, érdemjegye a kis iskola magisztere értékelésében a kis „a", ami a közepes tanulók jelölésére szolgál. Szöveges jellemzése a következő: „Értelmes, de hanyag, pajkos, engedelmes, jámbor.". Vizsgáján nem jelent meg, amit az „abs" bejegyzés tanúsít. Hogy vizsgáját időközben letette, onnan tudjuk, hogy 1753ban mint kisebb parvista szerepel az osztály könyvben. A magiszter értékelése szerint gyenge tanuló, amit az „M" bejegyzésből tudunk. Szöveges jellemzése szerint „kiváló eszű, de hanyag, csavargó és hazudós". Vizsgáján nem jelent meg, amit az „abs" bejegyzés tanúsít. Az érdemjegy előbb idézett rubrikájában még az is olvasható, hogy „megszökött a szamár". Ekkor tizenkét éves. Szökése nem lehetett végleges, sőt a nyáron le is vizsgázott, hiszen 1754-ben a nagyobb parvisták alosztályába járt. Ebből az évből a magiszter értékelése a kis „a", s a közepes tanulók sorába tartozik. Szöveges jellemzése szerint azonban „jó képességű, de csavargó, s ritkán van az iskolában". Vizsgáján újfent nem jelent meg. Úgy látszik, ezt már nem tolerálta az iskola, s 1755-ben újra csak a nagyobb parvisták alosztályába járt. Érdemjegye ekkor a kis „a". Más bejegyzés ebből az évből nem maradt fenn róla. 1756-ban principista. A professzor értékelése alapján a közepes tanulók közé tartozott, érdemjegye a kis „a" volt. A vizs-