Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

építette házakban laknak. Noha ezt az akadályt a páter minoriták megoldanák, s a becsült értéket kifizetnék, annál is inkább, mivel ezen szalmával fedett épületek, mik a szerzetes házhoz nagyon közel fekszenek, igen hajlamosak a tűzre, s ezért nagyon veszélyesek a rend házára, ezért nekik máshol telekre helyet jelölnének ki, vagy ha azt inkább akarnák, a vallás pártfogói által adott összeg ezen telkek megváltására is fordítható, s még a fundus után járó külsőségek is megmaradnának részükre, s az így nyert telek építésre mások kára nélkül jól felhasználható. Erről levelünket aláírva és szokásos pecsétünkkel megerősítve adjuk. Miskolc, 1751. szeptember 20." (Az aláírások hiányzanak.)

104 Közben a város bevádolta a minoritákat, hogy iskola helyett majort akarnának inkább építeni. Ennek hatására a késve felérkező minorita kérvényre a kincstár azt felelte, hogy elégedjenek meg azzal a telekkel, amit a város ad. Miután a rend tisztázta magát a vád alól, a kincstári elnök annyi türelmi időt kért, míg személyesen le tudna utazni a helyszínre a helyzet kivizsgálása végett. Amikor az elnök éppen Egerben járt, Szabó István rendfőnök felkereste, s kérte, hogy a kijelölt, majd aztán mégis elfogadott telket, melynek déli része csak hét öl, öt öllel úgy nagyobbítaná meg, hogy ez a keskenyebbik vége is tizenkét öl lenne, akárcsak az északi. 1752. május 26-án Rottenstein Ignác újra Miskolcra jött Egerből, s a harmincnyolc öl hosszúságú telket mind a két végén tizenkét öl szélességben mérette ki, eleget téve a minoriták kérelmének. Az erről kiállított okmány a következő:" Alulírott jelen levél rendjében közzé teszem mindenkinek, akit illet, hogy a legutóbb múlt 1751. augusztus 17-én az ő császári és királyi felsége Legfelsőbb Magyar Királyi Udvari Kamarája által kiadott kegyes rendelkezés értelmében a miskolci páter minoriták részére a tanítandó ifjúság javára állítandó iskola telkét, amit előzőleg a városiak ezen diósgyőri kamarai uradalomban lévő Miskolc mezővárosában már kijelöltek, kamarai tulajdonátírással átadtam, ám mivel a fent mondott évben a páter minoriták a városiak által ezen kijelölt telket alkalmatlansága és nem illő volta miatt nem fogadták el, az átadást ténylegesen véghez vinni nem tudtam, ezért újfent, folyó év május 26-án a mondott páter minoriták elhoztak engem a fentiek kivizsgálására; majd miután összehívatott a városi tanács, Gábriel György rendes bíró, majd Gombos Pál, Gábriel Mátyás, Seres Sándor, Szentpéteri János, Barkassy György, Szalay Pál, Balog Ferenc, Sárkány Mihály és Szalay András esküdtek, majd Barkassy András, ezen hely jegyzője, nem kevésbé a többi nemes, majd Bodó György, ezen nemes Borsod vármegye rendes esküdt jegyzője, s Szepessy István, mindahányan kimentünk a telket kijelölni: a bíró és a szenátus újra kijelölte a rendes országos királyi út mellett a telket, ahol már múlt évben is kimutatták ezen páter minoriták házának folytatásaként a Miskolc mezővárosából Szentpéterre vezető rendes országos királyi úton a kívánt iskola számára a telket, mely most szélességében északról tizenkét öl, délről pedig a korábbi hét öl még további öt öllel megnövelve szintén tizenkét öl, mely növekmény a szomszédos vásárhelyből vétetett, 104 Közli: BAJAY A. 1895. 9-10. A memóriáié latin szövegét lásd az oklevéltárban a 11. szám alatt.