Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

kincstárhoz fordult. Erről 1751. szeptember 20-i dátummal a következő, Bajay Amand latin nyelvű közlésében ismert emlékeztető levél kelt, ami a következőképpen hangzik: „Alulírottak tanúsítjuk és közzé tesszük jelen levelünk rendjében mindenkinek, akit illet, hogy nekünk Rottenstein Ignác, ő császári és királyi felsége sótárnoka a levélben megjelölt helyen, napon és évben átadta a Legfelsőbb Magyar Udvari Királyi Kamara levelét a végett, hogy a tanítandó ifjúság részére építendő iskola telkének kimérése Miskolc mezőváros kebelén szükséges, alkalmas és elvégezendő ugyanezen Miskolc mezőváros magisztrátusa által, s amint az a legutóbb múlt augusztus 9-én a Legfelsőbb Magyar Udvari Királyi Kamarának megíratott, azt már ki is hasították és a főtisztelendő páter minoritáknak át is adták, de az egyenesen e végett szerkesztett kamarai bizonyságlevélből, mely a mondott atyák, a mezőváros magisztrátusa, több nemes és a kamarai küldött jelenlétében annak kiemelésével készült, amint az a Legfelsőbb Magyar Udvari Királyi Kamarának legutóbb is, augusztus 17-én jelentetett, mely szerint augusztus 9-én a városi magisztrátust a parancs végrehajtására utasíttatott, kitűnik, hogy mindennek ellenére a városi magisztrátus a telket ténylegesen ki nem hasította és át nem adta, noha itt és most a kamarai küldöttséggel egyetértésben a telket átadandónak jelentette ki. De most nekünk mindnyájunknak, akik kimentünk, a városi szenátus és a bíró megmutatták a kívánt iskolának szánt telket a kérelmező páter minoriták házának szomszédságában vivő oszágos királyi úton, melynek szélessége délről hét, északról tizenkét öl, hosszúsága pedig mind keletről, mind nyugatról harmincnyolc öl, s mutattak még egy másikat, ami szintén ezen királyi út mellett fekszik a rendház teljes hosszában, de amit a mondott út nyolc öl hosszán keresztez. Maguk a páter minoriták kifejtették, hogy az 1729-es megtelepedés alkalmával ez az országos királyi út a királyi bizottság által meghatározva a szerzetes ház természetes határának lett szóbelileg fenntartva, hiszen a szerzetes ház részére kihasított, körülzárt, elismert és átadott telek bizony így csonka, ha építkezésre adnák magukat, hiszen az eddigi telek szűkössége miatt a tárgyalt szomszédos telek nélkül egy hatosztályos iskola és az ahhoz szükséges tartozékok építésére elégtelen. De a nagyobb telek is, ami a háztól kelet felé esne, teljesen alkalmatlan az építésre, ha ezzel a királyi utat lezárnák. Vagy ha nem, a szomszédos telekrészre való átjárást a vásárt látogató szekerek és a vásári nép sokasága, s a nagy sár elrekeszti, s mind a tanárok, mind a tanuló ifjúság, s mind a még éretlen korúak nehézség és veszedelem nélkül át nem juthatnának. Amikor tehát a semleges mutatott helyet a királyi döntés szerint a kamarai küldöttség jónak, alkalmasnak és elégségesnek találja, s a városi magisztrátus sem más telket adni, sem azt megnövelni nem akarja, a páter minoriták ezt a semlegest elfogadják, s magukat a kegyes királyi döntésnek alázatosan alávetik. Ez a bizonyos semleges telek pedig az egyház kapuja felé néző tértől keletre esik, s ha a legszentebb császári és királyi felség kegyes kegye és kegyessége hozzájárul, ez a hely építésre alkalmasnak jelentetik ki, noha a város részéről eddig ellenkezést váltott ki, mivel szerződésben vállalt kötelezettségük alapján nem lehet zavarni az e területen lévő házakban élő lakosokat, kik részben nemesek, részben nem nemesek, s a saját maguk