Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

Ennek szellemében jártak el a minoriták Miskolcon is, hiszen megtelepedésük után a templom és a rendház építésével együtt nekiláttak az iskola építésének is. A rendház krónikaírója erről a következőket jegyezte le 1730-ban: „Azonnal tág és díszes iskolát emeltünk mind a katolikusok számának növelésére, mind az isteni kultusz terjesztésére, ahol ötven, sőt még több fiatal összejött a katolikusok nagy örömére és felvirágzására."

99 A krónikaíró az iskolát tágnak és díszesnek látta, de a valóságban paticsból készült alacsony, náddal és szalmával fedett épület volt, ahol eleinte csak elemi tárgyakat, kevéssel később a grammatika alsóbb osztályait tanították. Pontosan nem tudjuk, mikor, de nem sokkal az iskola elkészülte után a minoriták gr. Erdődy Gábor Antal egri püspök beleegyezésével és segítségével vásároltak egy házat, ahol grammatikát és, Bajay Amand szerint, szintaxist is

100 tanítottak. Meg kell említeni, hogy a minorita levéltári forrásra hivatkozó Bajay Amand itt a latin szöveg nem pontos fordítása alapján jutott erre a következtetésre, amit aztán Szendrei János is átvett tőle. Az eredeti szöveg „usque ad syntaxim"-át csak úgy fordíthatjuk, hogy „egészen a szintaxiáig", ami azt jelenti, hogy az iskolában a szintaxiát nem tanították.

101 Állításunkat támasztja alá az is, hogy a szintaxia tanításáról csak 1747-től kezdődően van bejegyzésünk a Liber cathalogi studiosorum-ban, noha, amint tudjuk, bejegyzései már 1744-gyel kezdődnek.

102 Ilyen körülmények közt folyt a tanítás a minoriták iskolájában 1751-ig.

103 Az iskola épülete időközben annyira megrongálódott, hogy Ferenczy Tóbiás házfőnök mind 1748-ban, mind 1749-ben levélben fordult gr. Grassalkovics Antalhoz, a kincstár akkori elnökéhez, melyben leírta az iskola düledező állapotát, s kérte a rendház mellett fekvő telek részükre történő átadását, hogy ott új iskolát építhessen a rend. Noha gr. Grassalkovics Antal utasította a várost a kért telek átadására, ez mégsem történt meg, mert a város addig húzta az ügyet, míg a telek átadása elmaradt. Az új rendfőnök, Dudás Ince tovább kérvényezte a telek átadását, de csak 1751. június 26-án ért el ez ügyben sikert, amikor Ladányi Elek, a rend dékánja Maternyik Elekkel Pozsonyba ment, ahol ügyük támogatására ajánlóleievet kaptak, amivel Mária Teréziánál kieszközölték a kért telek elnyerését. A királynő a telek kijelölésével Rottenstein Ignác egri sótárnokot bízta meg, akit a rend kocsiján Dudás Ince 1751. augusztus 8-án Miskolcra hozatott. A város a rend részére a szentpéteri országúton jelölt ki két telket, amik közül az egyik kicsinek és túl vizenyősnek bizonyult, a másik pedig osztott volt. A rend ezért nem fogadta el a város által kijelölt telkeket, s mivel nem tudtak megegyezni, a telek kimérésére alakult bizottság dolgavégezetlenül feloszlott. Ezután a rend újra a 99 BAJAY A. 1895. 8. 100 BAJAY A. 1895. 8. és SZENDREI J. 1904. II. 464. 101 Confer: B.-A.-Z. M. LT. XII. 2. II. 3. köt. 3r. f. jelzet alatt található bejegyzéssel. 102 Confer: B.-A.-Z. m. Lt. XII. 2. II. 3. köt. 103 BAJAY 1895. 8.