Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szécsényi Mihály: A belvárosi bordélyházak kitelepítése és kisajátítása Miskolcon (1907-1926)

Ez a megállapodás megkötésének pillanatában mindkét fél számára előnyös volt. Az előadóknak a csökkenő ingatlanárak mellett fix árat és biztos vevőt, míg a vevőnek az óhajtott ingatlant jelentette. Nagy Ferenc polgármester már másnap véleményezte a megállapodást. Megállapította, hogy az 1913-ban a város mérnöki hivatala által, a Korona Szálló telkének és környékének rendezéséhez készített értékbecslése - amelyet tanulmányunkban közöltünk - a vételre felajánlott három ingatlant 48 835 koronára becsülte, ráadásul a vételárat csak a háború után kell kifizetni.

29 Az egyezséget az Építési Bizottság 1916. december 20-án hagyta jóvá. A városi tanács 1917. január 20-án tartott ülést az ügyben. A döntő szót a város részéről - az egyhangú támogatás hatására - a Törvényhatósági Bizottság mondta ki, 1917. február 27-i rendes havi közgyűlésén. A bizottság tagjai egyhangú igen szavazatukkal és néhány kisebb módosítással hagyták jóvá a megállapodást. Az indoklás a már ismertetett rendezési elképzeléseket tartotta a legfontosabbnak. Igazi optimizmussal a közeli jövőbe helyezte a Korona-telke körül tervezett tér megvalósulását. Lehetőséget látott „ezzel kapcsolatban egy a városunk kultúrigényeinek teljesen megfelelő új színház épületnek méltó elhelyezésére." A döntés az ajánlat kedvező volta mellett kiemelte: a Törvényhatósági Bizottság a vétel elhalasztását mulasztásnak és később csak nagyobb ráfizetéssel pótolhatónak tartotta.

30 A város részéről hozott döntést a háborús viszonyoknak megfelelően a belügyminiszterhez kellett felterjeszteni, aki azt 1917. április 25-én jóváhagyta. Az ügy ettől kezdve hónapokon át elfeküdt a város polgármesteri hivatalának valamelyik zugában és csak 1917. október 27-én értesítették Berhangékat, hogy aláírható a szerződés. Berhang Henrik a közel egy esztendeig tartó várakozás során felmérte mivel kecsegtethet a háború befejezése, mennyi idő alatt valósulhatnak meg a városrendezési tervek és szép elképzelések . . . Ezért 1917. október 28-án kérvényt nyújtott be a városi tanácshoz, hogy lakását a békekötést követő két éven túl is használhassa, egészen annak lebontásáig. A tanács nevében a polgármesterhelyettes válaszolt rövid elutasító levelében még arrais kitért, hogy az eladó a telekkönyvi átíráshoz szükséges iratok aláírására jelenjen meg. Berhang Henrikék figyelmét a szerződés hiányosságaira talán éppen ez a nem szerencsés hangnemben fogalmazott levél hívta fel.

31 így a Miskolczi kir. Járásbíróság, mint Telekkönyvi Hatóság - a már idézett 1916. december 15-én felvett jegyzőkönyv alapján - csak a kisajátítási jogot jegyezhette be Miskolc városa javára, a tulajdonjogot nem, mert az ehhez szükséges kellékekkel az okirat nem rendelkezett.