Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szécsényi Mihály: A belvárosi bordélyházak kitelepítése és kisajátítása Miskolcon (1907-1926)

az előírt 100 lépés távolságon túl van és fekvése is olyan az utca kanyarodása miatt, hogy odalátni ezekből az épületekből nem lehet. Véleménye szerint kívánatos, hogy legalább egy, ilyen minden tekintetben megközelíthető és mégis minden tekintetben elzárt helyen lévő ház, az inteligens publikum érdekében a helyén maradjon. A város távolabb eső részein egy ilyen üzlet már ki van téve mindenféle csőcselék látogatásának, ami onnan kizárná az említett inteligens publikumot és ez káros hatással lenne az egészségügyre . . . „Hosszas évi gyakorlatom alatt - írta Lefkovics Albertné - minden Magyarországban levő Bordély üzletben megfordultam, de sehol sem találtam czélszerűbb helyen kijelölt üzletet mind az enyém, mert mindegyik már messziről látható, és nehezen megközelíthető, mi elöl az enyém már fekvésénél fogva meg van óva."

18 Az ajánlat esetleges elfogadása valószínűleg anyagilag megérte volna Lefkovicséknak is - a városnak is. A polgármester által lakonikus tömörséggel 1912. szeptember 23-án megfogalmazott válasz azonban, mindenki számára világossá tehette: vannak meg nem fizethető értékek. Értesítették a - hivatal szempontjából - kérelmezőt, hogy ajánlatát el nem fogadhatják, mert a bordélyház kitelepítését fontos erkölcsi indokok alapján rendelte el a törvényhatósági bizottság és határozatáról a kérelmezők által felajánlott értékért sem fog eltérni.

19 A kölcsönös egymásra mutogatás után, az erkölcsi és egészségügyi érvek felhasználása után világossá vált a kitelepítés elkerülhetetlensége. Az a határidő, amit a városi tanács megszabott, minden valóban hozzáértő szerint rövid volt. A bordély tulajdonosok számára nem maradt más lehetőség, mint ennek meghosszabbítása mellett érvelni. Lefkovics Albertné és Berhang Henrikné közösen írtak ez ügyben levelet a városi tanácsnak. Két érdemben megfontolandó okot hoztak fel kérésük teljesítése mellett. Az első, hogy megfelelő telket, amely egyrészt könnyen hozzáférhető, másrészt rejtve is van nem sikerült, így az építkezés még el sem kezdődhetett. Másik problémájuk a közben megváltozott pénzügyi helyzet. Egy modern új bordélyház felépítéséhez az amúgy jól jövedelmező prostitúció bevételei is kevésnek bizonyultak. Annál is inkább, mert az új házak felépítéséig a régieket el sem lehetett adni. A régi épületek viszont önmagukban keveset értek. A telkek árát pedig lenyomta a dekonjunktúra. A két bordélytulajdonos érvelése ezért ismét az erkölcs és az egészségügy érdekeit helyezte előtérbe. Érvelésük szerint egy ilyen nagy és élénk forgalmú, sok katonával bíró és sok idegen által látogatott városban, mint Miskolc, bordélyház működtetése közegészségügyi szükségletet képez. Ennek hiányában - próbálták meg riogatni a város vezetését - nemcsak a titkos prostitúció terjedne, de a „titkos nemi betegségek is". Úgy látták, hogy a hibájukon kívül nem tudnak eleget tenni a határidőnek, amelynek „rideg" fenntartása csak bajokat vonna maga után, míg a Roz18 Ugyanott. 19 Ugyanott.