Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szécsényi Mihály: A belvárosi bordélyházak kitelepítése és kisajátítása Miskolcon (1907-1926)

mariiig utcai bordélyok ideiglenes meghagyása semmilyen érdeket nem sértene. Ezért azt kérték, hogy a pénzügyi viszonyok javulásáig, de legalább 1916. május l-ig bordélyaik eredeti helyeiken működhessenek tovább.

20 Nagy Ferenc polgármester válaszában méltánylandónak tekintette azt a körülményt, hogy az érdekeltek valóban mindent megtettek megfelelő telek keresésére és az építkezés előkészítésére, ezért 1913. november l-ig tolták ki a határidőt. A bordély ügyekben jól értesült Miskolci Estilap tudósítója azonban 1913. május 10-i cikkében, amely a „Kihurcolkodik a szerelem!" hangzatos főcímet és a „Kunyhóból a palotába", valamint „Az új miskolczi Joshivara"

21 alcímeket viselte, úgy tudta az érdekelt felek egyszerűen alkut kötöttek. A kitelepítési határidő május 1-én járt volna le. Sokan - így maguk a bordélytulajdonosok sem nem akarták elhinni, hogy ezt a határozatot végre is hajtják. A polgármester azonban kijelentette, hogy amelyik háztulajdonos a helyén akar maradni köteles igazolni, hogy az új telepre kijelölt utcában telket vett és építkezni fog. Két intézet tulajdonosa, Berhang Henrikné és Langer Adámné bejelentették a városi hatóságnak, hogy telepüket beszünetik. Egyedül Lefkovics Albertné szerzett telket és nyert építési engedélyt az Árpád utca 9-11. számú telekre. A megállapodás része volt az is, hogy amíg az új intézet el nem készül, a helyén maradhat nem csupán Lefkovicsné üzlete, de a másik két bordély is. Ezt a határidőt meghosszabbították 1913. augusztus 22-én, mert a város mérnöki hivatala késedelmesen végezte a munkáját és így csúszott az építkezés. Az újabb legvégső határidő - méltányosságból - 1914. május l-e lett. Azonban, ahogy lenni szokott az ilyen esetekben ezt a határidőt mégegyszer, igaz valóban utoljára kénytelen volt módosítani a város 1914. augusztus elsejére. Ekkor még senki sem sejtette, hogy a nyitás időpontja csaknem napra pontosan egybeesik a Nagy Háború kitörésének időpontjával. Az általános mozgósítás elrendelése 1914. július 31-én pedig, soha nem várt üzletet jelent az új bordély számára. Ez az esemény a miskolci utcák képét hetekre megváltoztatta. A laktanyák, az iskolaudvarok és az utcák bevonulók, tartalékosok és népfölkelők ezreivel voltak teli. Megtelt természetesen minden este az új bordélyház is . . . Miskolc thjf. város tanács 1914. július 17-i ülésében lakhatási engedélyt adott Lefkovics Albertnénak az Árpád utca 9-11. szám alatt épített ún. éjjeli mulatóra. Az engedély megadása után a tanács tagjai felkerekedtek, hogy megtekintsék az új, de még lakatlan mulatót. A Miskolczi Estilap tudósítója szerint ez az esemény az utcai járókelőket megjegyzésekre inspirálta, pl.: „Ez aztán az igazi közigazgatási bejárás"

22 A miskolci bordélyházak kitelepítésének történetét a belvárosból, egészen pontosan a Rozmaring utcából az újságíró így zárta le: 2° IV. 1906. 37935/1912. 21 Japánban Tokió egyik városrésze, amelyet Európában a bordélytelepek, negyedek szinonimájaként emlegetnek. 22 Miskolczi Estilap XXIII. évf. 1914. július 19. 2. oldal.