Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szécsényi Mihály: A belvárosi bordélyházak kitelepítése és kisajátítása Miskolcon (1907-1926)

Úgy tűnik a városi tisztségviselők nem tartották elég fontosnak, vagy sürgősnek a feladat végrehajtását, mert jelentésük nem készült el határidőre. A miskolci egyházak képviselői ezzel szemben érveik mellett, együttes fellépésükkel is nagy nyomatékot adtak a kitelepítést sürgető kérésüknek. 1911. szeptember 15-i levelüket, amelyet aláírt a református egyház főgondnoka, a római katolikus esperes plébános és az izraelita hitközség elnöke egyaránt, dr. Tüdős István református lelkész - a későbbi püspök - írta és nyújtotta be Miskolc város tanácsához. Levelükben az érvelés és a meggyőzés eszközei egyaránt fontosak, mint írják: „A református egyház Palóczy-utcai fiú iskolájának udvara a Pecze-parton végződik, éppen szemben a (bordély)teleppel s a gyermeki kíváncsi természet, s pajkosság nem egyszer csábítja a tanulókat, hogy átnézegessenek, a mely kétségbevonhatatlanul alkalmas arra, hogy a 10-12 éves serdülő gyermekeket érzékileg csiklandozza, s megrontsa. A Tiszáninneni Református Egyházkerület felsőbb leányiskolájának bejárata éppen szemben van ezzel az úttal, amely ama telep felé vezet, amely úton nemegyszer történnek találkozások, főként téli időszakban reggel 8 óra tájban, olyan egyénekkel, akik a telepről jönnek, sokszor egészen züllött állapotban, sokszor karon vezetve a kéjnőket s illetlen beszédekkel s mozdulatokkal megmételyezik az ártatlan leánylelkeket. A római katolikus leánynevelő intézet, bár távolabb esik, valamint az állami polgári leányiskola: a maga ama növendékeit, kik a Szemere téren, s mellett járnak éppen úgy veszélyeztetetteknek tartja az előforduló erkölcstelen látványok által, mint a ref. felsőbb leányiskola. Az izraelita hitközség Palóczy-utcai templomának déli oldala éppen úgy a Peczére szolgál, mint a református fiú iskoláé, s még a falazat daczára is sokszor megesik, hogy az ébredő fiúgyermekek a telepről fel-felhangzó dal, esteli istentiszteletekkor a fel-felcsengő zene által kíváncsiságukban felébresztetnek s így lelkiállapotuk abba az irányba terelődik, amelyet egyetlen szüle sem óhajthat. A református egyház Ujtemplomába vivő Kossuth-utczán gyakran láthatók a telepen elázott alakok, rendetlen öltözékben, éktelen káromkodásokat végezve, leírhatatlan erkölcstelen s trágár beszédeket hallatva, nagy és mélységes megbotránkozására a templomba menő áhítatos közönségnek, a mely közmegegyezéssel sürgeti a telep megszüntetését, s ha az állapot megmaradna az eddigiben, az arra engedne következtetni, hogy a város vezetősége készakarva mételyezi meg egyfelől gyermekeink ártatlan lélek- és szívvilágát, másfelől a templomi közönség felháborodását tekintetbe sem veszi."

11 Szentpáli István polgármester igyekezett megnyugtatni az egyházak képviselőit, hogy a szükséges eljárás már megindult. Ugyanakkor elkészültek jelentéseikkel az erre kötelezett tisztségviselők.