Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szécsényi Mihály: A belvárosi bordélyházak kitelepítése és kisajátítása Miskolcon (1907-1926)

Dr. Szabó Ármin tiszti főorvos és dr. Rimóczy József rendőr-főkapitány véleményük kialakítása előtt megvizsgálták a rozmaring utcai bordélyokat. A tiszti főorvos jelentésében leszögezte, hogy a házak - Berhang Henrikné házának néhány szobája kivételével - nem felelnek meg az egészségügyi előírásoknak. A kéjnők elhelyezésére szolgáló szobák általában alacsonyak, szűkek és sötétek. Ennek magyarázatát abban látta, hogy a kitelepítés kérdésében érvek óta a döntésre váró és az ellenőrzésre hivatott közegek, várva a végleges és mindenféle értelemben kielégítő megoldást: az évtizedek óta fennálló és gyökeres javításra szoruló viszonyokat hallgatólagosan megtűrték. Dr. Szabó Ármin, már az egyházak képviselőinek levelét ismerve, valószínűleg egyoldalú véleményük ellensőlyozására szükségesnek tartotta kifejteni, hogy a prostitúció - a házasság intézménye, illetőleg a társadalmi együttlét és rend minden olyan berendezése mellett, amelyek a nemi ösztön szabad kielégítését kizárják - elkerülhetetlen természeti szükségletet elégít ki. Ezért még a családi élet tisztaságán alapuló jogrend is kénytelen azt valamilyen formában eltűrni. A legtöbb európai állam azért tűri el és szabályozza a prostitúciót, annak elsősorban egészségügyi vonatkozásaira ügyelve. Az egészségügy mellett a közerkölcsök védelmét sem szabad elhanyagolni, ám az nem merülhet ki a kihívó, tolakodó prostitúcióval szembeni védekezésben. Amíg a házasság időpontja a férfinemnél gazdasági és egyéb okok miatt úgy kitolódik, hogy az a fiziológia törvényeivel nincs összhangban, amíg ezek az okok egyre több férfit kényszerítenek arra, hogy házasságra egyáltalán ne, vagy a törvényben megengedett minimális határidőn csak jóval túl lépjenek, addig a prostitúció okai nem szűnnek meg. Amíg a prostitúciót kiváltó okok meg nem szűnnek, addig dr. Szabó Ármin véleménye szerint a társadalom feladata az egészségügy érdekében biztosítani annak nyilvános, bejegyzett, ellenőrizhető működtetését. Nem szabad a prostitúciót túlzott rendszabályokkal élhetetlenné tenni: „mert evidens és már igen sokszor bebizonyosodott, hogy a túlzott rendszabályokkal terhelt és üldözött prostitúció sohasem magának a prostitúció(nak a) pusztulására vezetett, hanem mindig helyt adott a bukáló, egészségügyi és rendészeti hatalom alól kibúvó titkos prostitúciónak. Ez a felfogás nyilvánul (meg) a modern bordély szabályrendeletekben is midőn azok a nyilvános prostitúciónak a titkossal szemben bizonyos előnyöket és fokozott hatósági védelmet igyekeznek nyújtani." Dr. Szabó Ármin konkrét javaslatai az elviekben előadottnál is egyértelműbben mutatják a korszak „modern" reglementációs elképzeléseit: - az új bordélyok lehetőleg a belvárosban legyenek, könnyen és a testi épség mellett legyenek elérhetők; - az ún. bordély utca megvalósítását javasolta (a németországi nagyvárosok példája alapján), mert a bordélyok egy utcában történő telepítése nem csupán egészségügyi és rendészeti szempontból előnyös és teszi könnyebbé az ellenőrzést, de ez a megoldás kevesebb érdeket sérthet; - megfelelő minden olyan, kisebb forgalmú belvárosi utca, amelyre nem vonatkozik a bordélyszabályrendelet 14. §-a: „Bordélyház csak olyan félreeső