Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szécsényi Mihály: A belvárosi bordélyházak kitelepítése és kisajátítása Miskolcon (1907-1926)

pítés megtörténtéig a Rozmaring utczában építési engedélyt ne adjon.

7

'

3 Az indítványhoz írásban indoklásul még hozzáfűzte: „A beadott indítványom indoklását a jó ízlésben, a Palóczy utcában elhelyezett iskolák és templomok iránti ethikai kötelességérzetben fellelni méltóztassék."

4 Dr. Szentpáli István polgármester az indítványt véleményezésre a rendőri szakbizottságnak küldte meg. A bizottság jelentésében leszögezte, hogy Miskolc szabályrendeletei - így elsősorban a közegészségügyi - a kitelepítés feltételei és módját nem tartalmazzák. A bordélyügyről alkotott új szabályrendelet viszont részletesen szabályozza ezt a kérdéskört. Ezért a szabályrendelet felsőbb jóváhagyását várja meg a város, és csakis annak megtörténte után kezdje el a kitelepítési eljárás megindítását. Miskolc város képviselőtestülete, 1907. december 30-án tartott közgyűlésén a rendőri szakbizottság véleménye alapján nem fogadta el dr. Gencsi Samu indítványát. Úgy határozott a testület, hogy a már elfogadott és belügyminiszteri jóváhagyásra felterjesztett szabályrendelet jogerőre emelkedése után indítják meg a kitelepítési eljárást.

5 Természetesen dr. Gencsi Samu fellebbezett a közgyűlés határozata ellen. Különösen sérelmesnek találta, hogy a kérdéses kitelepítések megtörténtéig a Rozmaring utcai építési engedélyek kiadását nem korlátozták. Erre a mulasztásra vezette vissza azt is, hogy a Korona szálló hátsó kocsibejárójának irányában a Pecze partjára Lefkovics Albertné bordélyának bővítésére épületet emeltek. Állítása szerint - ami ebben az esetben nem felelt meg a valóságnak - ezt a bővítményt még az esetben is le kellene rombolni, ha a kérdéses házak helyükön maradhatnának, mert legfeljebb egy emberre való hely maradt a ház és a patak partja között. Vélemény szerint a Rozmaring utcai háztulajdonosok - mivel tudják, hogy telepeiket előbb-utóbb eltávolítják - ócska anyagokból mindenféle rozzant kalyibákat fognak felállítani, mert így a kitelepítés utáni utcaszabályozásnál nagy kisajátítási objektumokat mutathatnak fel. Sérelmezte azt is, hogy az általa javasolt határidőt nem fogadták el, és általában az ügyet csak úgy „ej ráérünk még arra" módon intézték. Az általa igen tisztelt városi tanács milliós kölcsönöket, vízvezeték-építést, csatornázást nagyon gyorsan szeretne megcsinálni, „mondhatni az adott viszonyok ellenére villamos gyorsasággal". Pedig ott - ti. a Rozmaring utcában - a város pénzügyi jövőjéről, egészségügyi és forgalmi fejlődésről van szó. A jelen eset - írta - oly csekélység, hogy azt egy délutáni munkával pompásan el lehet végezni és évtizedes botránkozásnak a szégyenköve el lenne távolítva.

6 Az ügyben másodfokon dönteni hivatott fórum a megyei közgyűlés volt, amely a város vezetésének higgadtabb érvelését fogadta el. Ezt dr. Szentpáli 3 Miskolc város tanácsának közigazgatási iratai = IV. 1905. c. 4 IV. 1905. c. 7984/1907. s IV. 1905. c. 651/1908. 6

IV. 1905. c. 772/1908.