Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

fontosabb színterét, ezek az egyesületek „hivatalból" szervezik a hol dicsért, hol kárhoztatott, de minden időben az egyesületi élet egyik legjellegzetesebb megnyilvánulását; a bálokat. A jótékonyság mellett a segélyezés és önsegélyezés lett az egyesülések fő célkitűzése. Az egyesületeknek ebben a csoportjában a besorolás és az elkülönítés igen nehéz, tekintve, hogy az egyesületek jó része segélyezési céllal alakult, így az egyházi egyesületek, a ifjúsági egyesületek és a szakmánként alakuló egyesületek is. A jótékonyság, a segélyezés és önsegélyezés egymást kiegészítő tevékenységként jelennek meg, sok esetben az egyesület alapítói sem voltak tisztában a fogalmakkal. Az egyesület alapítói „tisztán jótékonysági" egyesületnek minősítették az 1903. november 20-án alakult Miskolci Vízcsöpp Társaságot.

102 A jótékonysági akció az ínségben szenvedő özvegyek, árvák, bénák, elaggottak és munkaképtelenek nyomorának enyhítését szolgálta, de jutalmazni szándékozott a hűséges cselédeket, férjhezmenetelük alkalmából segélyezni. Az egyesületet nők alapították, bizonyítja ezt az is, hogy a szegény sorsú leányok segélyezését kiemelten kezelték, még abban a formában is, hogy gondoskodtak tisztességes cselédekké történő nevelésükről. Az igen széleskörű jótékonysági akciókhoz a megfelelő anyagi fedezetet az egyesületnek nem sikerült biztosítania, így 1904 október 20.-án egy újabb egyesület alakul ezen a néven, ez az egyesület már nem részletezi azokat a társadalmi csoportokat, amelyek segítségre szorulnak és amelyeknek segélyezését az egyesülete vállalja, csupán egyetlen mondatban fogalmazódik meg a cél „Vízcsöpp név alatt Miskolcon társaság alakul jótékonyságra és a magyar kultúra előmozdítására."

103 A mondat második felének értelme, hogy az egyesület jótékony célú rendezvényekből akarja a szükséges pénzt előteremteni. A jótékonyság gyakorlása mellett az önsegélyezési is céljának vallotta az országos szervezésű Br. Hirsch Mór Jótékonysági és Önsegélyező Egyesület.'

104 Az országos egyesület 1894. június 16-án kezdte a szervezést, a miskolci fiókiroda alapításának dátuma 1895. június 30, a fiók vezetője Dr. Engel Arnold. Az alapító Hirsch Mór báró vasútépítésekből szerzett óriási vagyonát az üldözött zsidók segélyezésére fordította, e célból irodákat alapított Kelet-Európában és Amerikában is. Magyarországon a segélyező irodák működtetésének legmegfelelőbb módja az egyesületi forma volt. A jótékonyság az árvák és az önhibájukon kívül elszegényedett, vagy tartósan munkaképtelen törzstagok támogatását jelentette, mint ilyen egyfajta önsegélyezés, lévén, hogy a jótékonyság nem terjedt ki a tagság körén kívülre. Az önsegélyezés címszó alatt szerepel a tagok és családtagjaik orvosi ellátása, gyógykezelése, gyógyszerellátása, valamint a tagok betegségi pénzsegélye, azaz táppénze. Eléggé sajátos fordulat, hogy az ön102 B.-A.-Z. m. Lt. 1V.829. 7. 362/őrz. 103 B.-A.-Z. m. Lt. IV.829. 7. 432/őrz. 104 B.-A.-Z. m. Lt. IV.1905/c. 6261/1895., 6459/1897.