Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

segélyezés formájaként az állandó síremlék építésének költségeit is alapszabályba fogalmazták. Az önsegélyezés egyik speciális formája, amely a legkorábbi egyesülések célkitűzése lett, a temetkezési segély. Ezeknek az egyesületeknek a működése meglehetősen egyszerű volt, a tagok a pénztárba tagdíjat fizettek be, halál esetén ebből meghatározott összeget kaptak vissza. Az első egyesületek egyházi szervezésben alakultak, vezetőjük legtöbb esetben az adott templom illetve temető lelkésze volt. 1863. május 17. Bárdossy Mihály plébános elnökletével megalakult a Római Katolikus Temetkezési Egylet. Az egyesület 1866-ra 1500 tagot számlált.

105 1863. A helvét hitvallású egyház keretében három egyesület alakult; az 1.számú november 1-én Kun Bertalan lelkész elnökletével 500 taggal, a 2.számú november 8-án 500 taggal Misley Károly lelkész vezetésével, majd 1864. április 21-én követi az előzőeket a harmadik Pásztor Dániel főgimnáziumi igazgató elnökletével. Ez utóbbi tagjainak száma az alakuláskor 260 fő, majd 1865-re elérte az 500 főt. 1863. november 8. Betegápoló és Temetkezési Egylet néven alakul a reformátusok egyesülete, a tagok száma az 500 főt 1867-re érte el. Az egyházi szervezés egyesületek mellé elsőként az iparosok csatlakoztak. 1879-ben kezdték szervezni a Miskolci Csizmadia Társulat Temetkezési Segélypénztára elnevezésű egyesületet. Az alapszabály 1880. június 23-ára készült el. Az egyházi egyesületektől annyiban tért el a működése, hogy nemcsak tagjainak, hanem azok „első hitveseinek" is fizette a temetési segélyt.

106 A csizmadiákat a kalaposok követték, 1886. november 10-én alakították meg egyesületüket Miskolci Kalapos Ipartestület Temetkező Egylete néven. Elnökük Kerekes Mihály, jegyzőjük Fodor Sámuel és pénztárnokuk Puskás József volt, alapszabályuk is mindössze 10 pontból állt. Az iparosok harmadik egyesülete az általános ipartestület kebelében alakult segélyegylet annyiban különbözik az előzőekben ismertetett temetkezési egyletektől, hogy tagjainak betegsegélyezését is felvállalta. Az egyesületet az ipartestület kezdte szervezni már 1884-ben, az alapszabálya 1885. augusztus 16-ára készült el. A temetkezési egyesületek sorában a századforduló után jelentek meg a vállalatok által szervezett egyesületek, közülük elsőként a MÁV egyesületek. Miskolcon 1907. augusztus 28-án alakult meg a Magyar Vasúti Alkalmazottak Temetkezési Egylete

107

. Eltérő volt a segélyezési rendszere is az eddigiektől, mert segélyezte valamennyi családtag temetését is. Erdekesége volt még a szervezésnek, hogy valamennyi MÁV alkalmazott tagja lehetett függetlenül attól, hogy milyen volt az alkalmazási viszonya ideiglenes, vagy végleges, napidíjas, vagy havidíjas. Egyetlen kizárásos tényező volt „tényleges betegségben szenvedők" 105 Az adatok a B.-A.-Z. m. Lt. IV.758. 94/1867. jelzet alatt található kimutatásból valók. 106 B.-A.-Z. m. Lt. IV.1925/b. 33.dob/34. 107 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 829. 8. 628/őrz., IV.1906. 616/1931., IV.1925/b. 33.dob/29., 37.dob/68.